Századok – 1988
Figyelő - Buza János: „Ungerlein 1678”. A magyar dénár kitiltása Nürnberg pénzforgalmából 664/IV
VITA 695 nélküli középső rész betelt, és megkezdődött az István-pénzek sírbatétele. De viszonyíthatjuk a Salamon- és László-pénzek gyűrűjének „vastagságát" és egymástóli távolságukat az István- és Péter-pénzek egymástóli távolságához, s akkor joggal tételezzük fel, hogy ha az István-pénzek a király uralkodásának elején sírba kerültek volna, akkor az István-pénzek gyűrűje vastagabb lenne. Az István-pénzeket megelőző római pénzek talán azt tételezhetik fel, hogy a pénz sírbatételének szokása, vagy kialakulása korábbi, mint a CNH. I. 1. Nem tisztázott a majsi temető kerek kis lemezének szerepe, de — a nagyharsányi leletben lévő hasonló lemezkék alapján - joggal tételezhetjük fel, hogy a pénzekkel összefügg, és ebben az esetben a római pénzekkel azonos szerepet tölthetett be. A belföldi kincsleleteknél meghatározó a nagyharsányi lelet. Nem csak ténye, amely a Dbg. 1706/a dénár István király kibocsátásának meghatározását lehetővé tette, hanem Bruno augsburgi veretét tartalmazva azt bizonyítja, hogy 1006 után még a Dbg. 1706/a volt a hivatalos pénz, a CNH. I. 1. csak ezután készülhetett, s ha a két típus közé iktatjuk a CNH. I. 7.-et, akkor a CNH. I. 1. aligha készülhetett 1015 előtt. A CNH. I. 7. eredeti magyar kibocsátásának egyik legfontosabb bizonyítéka az a súlyrendszer, amiben készült. Pontosan azonos a Dbg. 1706/a átlagsúlyával, így numizmatikailag elképzelhetetlen más sorrend, mint: első a Dbg. 1706/a, ezt követte a CNH. I. 7. az előző típus pénzlába szerint, de új éremképpel, végül a CNH. I. 1. az előzővel azonos éremképpel, de új pénzláb saerint. A CNH. I. l.-et obulusnak is szokás mondani; valószínűbb azonban, hogy ennek neve is dénár volt, csak egy erősen csökkentett pénzláb szerint készült. A külföldi kincsleletek értékelésénél kétségbe vontam néhány korai lelet hitelességét. Ez valóban önkényesnek tűnik, de feltűnő, hogy az általában igen nagy példányszámú leletek mellett néhány csekély példányszámú van, s ezek a múlt században kerültek elő, amikor kevesebbet törődtek a leletek teljességével; így tehát ez joggal vonható kétségbe. S éppen ezek, a magyar pénzt is tartalmazó leletek a koraiak. Egy lelet földbe kerülésének meghatározása rendkívül nehéz és bizonytalan. Ugyanis pontosan csak azt az évet lehet meghatározni, ami előtt nem rejthették el. (A leletben előkerülő pénzek utolsó kibocsátójának első uralkodási éve.) Ám, hogy ezt az évet még hány év, vagy évtized követte, azt meghatározni lehetetlen. Vitatja Kovács László a füstadó létét. E történeti kérdéssel nem kívánunk foglalkozni; elfogadtuk és elfogadjuk Györffy György véleményét.4 Részletesen foglalkozik Kovács László a lándzsa típusával. Fejtegetései logikusak, számunkra is elfogadhatóak, numizmatikai szempontból azonban érdektelen. Nem tér ki Kovács László a Bosarvében talált. .PHANVS REX/. .RESLAWA CIV feliratú pénzre. Ez továbbra is sarkalatos és neuralgikus pontja a kutatásnak és a vita újabb fellángolása várható, miután két újabb példány látott napvilágot; mindkettő Svédországból.5 Kenneth Jonsson szerint6 az eddig ismert 3 példány előlapja azonos verőtővel készült, míg a hátlaphoz két verőtövet használtak. Az újonnan előkerült példányok alapján rekonstruálható volt viszont a teljes felirat: 4Györffy György: A magyar pénzverés kezdeteihez. Numizmatikai Közlöny. LXXII-I.XXIII. (1973-1974). 35-41. 5Corpus Nummorum Saeculorum IX-XI. 4/3. Lund 1987. No. 59. 6 Kenneth Jonsson: The earliest Hungarian coinage. Commentationes Numismaticae. Hamburg. 1988. 95-102.
