Századok – 1988
Figyelő - Buza János: „Ungerlein 1678”. A magyar dénár kitiltása Nürnberg pénzforgalmából 664/IV
692 VITA lovas szolgák adóztatására utaló, megkülönböztető műszóként szerepelt-e,7 4 vagy pedig a királyi udvarban az oklevelet író görög egyházi férfiú használta bizánci terminológiát és a bizánci népies oklevelek nyelvét tükröző szöveg7 5 a magyar viszonyok ilyen megkülönböztetett jelzésére nem is alkalmas. Az utóbbit látszik ugyanis bizonyítani, hogy a Kálmán elrendelte 1109. évi renovatioban, amely szó szerint közli az eredeti görög szöveget, az ezt követő latin fordítás a szóban forgó kapnos-t és a familia-t egyaránt mansio-nak adta vissza.7 6 Bizonytalan továbbá, hogy ez az egyedülállóan korai adat országosan kiterjedt gyakorlatot takar-e az adóztatásban? A bizonytalanságot csak fokozza, hogy a pénzadó előtt, Magyarországhoz hasonlóan ugyancsak terményadózó Bulgáriában, a szomszédságnál jóval szorosabb kapcsolatot jelentő 1018. évi teljes bizánci hódoltatás után sem változott egy csapásra a helyzet, s a pénzadót csak Paflagóniai Mihály császár (1031-1041) vezette be.77 Ha tehát 1018-ban Bizánc magyar szomszéddá válása meg is teremthette a pénzadó (füstpénz, kapnikon) közvetlen átvételének lehetőségét, ebből azonnali átvételre kényszerűen nem kell következtetnünk. Ha pedig a pénzadó bevezetése Magyarországon is késett volna, akkor mi indokolta volna a fizetéséhez szükséges pénzmennyiség verésének megkezdését? Mégis, ha a fenti kételyeimmel ellentétben bebizonyosodna, hogy a veszprémvölgyi alapítólevélben ránk maradt egyetlen adat mögött 1018—1020 táján a füstadó országos kiterjedtsége húzódik meg, akkor az említett dátum nem terminus post quem-e, hanem terminus ante quem-e lenne a magyar pénzverés megindításának. Ugyanis éppen Györffy György érvelése szerint jó néhány évvel korábban veretni kellett volna a CNH. I. 1. obolust ahhoz, hogy 1018-1020 táján Szárberényben már oklevélbe rögzített biztonsággal ne terményben, hanem pénzben követelhesse a veszprémvölgyi kolostor az adót. 4. Az összefoglalás előtt rövid kitérőt kell tennünk GI könyvének az után ve retekkel foglalkozó fejezetére (94-98.). Megállapításai szerint, a magyar érméket utánvereteitől igen jól elkülöníti érmeképeik szerkesztettsége és körirataik hibátlansága. Ezen az alapon eleve megkérdőjelezhető a svédországi Gotland szigetén lelt bosarvei lelet hiányos köriratú (E: PHANVS REX, H: PRESLAVVA CIV) denárának magyar volta. Ha pedig, amint azt a magyar kutatók többsége állítja: utánveret, akkor a CNH. I. 1. lehetett az eredetije, s hátlapja kialakításában nem-magyar érme is közrejátszhatott. Felfedezésszámba menő GI megállapítása, hogy a CNH. I. 7. denársúlyú vereteket, amelyek súlya a Dbg. 1706/a.-val egyező, a rendelkezésre álló 8 szórvány- és kincsleletbeli példány alapján I. István Jahrtausendwende. StH 186 (1983) 219; Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. Budapest 1899J, I. 180-181, 455: 355. jegyzet; Wenzel Gusztáv: Arpádkori új okmánytár. 1 (1860) 270; Györffy 1977, 455. Nem lehet feladatom annak eldöntése, hogy a 13. és 11. századi adatok egymással azonosíthatók-e, s visszavetíthetó'k-e az 1020-as évekre? 74 Györffy 1984, 825. 7 5 Moravcsik Gyula: Bizánc és a magyarság. Budapest 1953, 59. 76„Villa Zaarberin cum UIIor mansionibus. . .": Hóman Bálint: A veszprémvölgyi 1109. évi oklevél hitelessége. Turul 29 (1911) 123, 126: 1. jegyzet, 129. Az előbb idézett jegyzetben Hóman Bálint a következőt jegyezte meg: „kapnos = füst, itt, tűzhely: háznép, család. Ugyanez oklevélben másutt família, az egykori latin emlékekben: mansio, domus, família". Érvelésével egyetértett: Czebe Gyula: A veszprém völgyi oklevél görög szövege. ÉTtK 24:3 (1918) 40. A mansio értelmezéséről: Bolla Ilona: A jobbágytelek kialakulásának kérdéséhez. AUBSH 3 (1961) 107-120. '"''Györffy 1977, 342-343.
