Századok – 1988
Figyelő - Buza János: „Ungerlein 1678”. A magyar dénár kitiltása Nürnberg pénzforgalmából 664/IV
678 VITA változik: jobbjában fogja a lándzsát Pantaleon, Damian, Vincencius — s úgy látszik, hogy a számolásba Gisla reginat is belevették, s ezért a folytatás — Stephanus rex és Clemens. A sor Corneliusszal zárult volna, akinek e rendszert követve valóban a baljában van az országalma, de jobbja nem tart lándzsát. Lehet, hogy elfelejtették kihímezni, de a médaillon állapotából következtetve23 valószínűbb, hogy időközben kopott ki. Cosmas, Georgius, Stephanus, Sixtus és Laurencius bal kézzel fogja fegyverét. Téves az a megkülönböztetés, „hogy a harcos szentek keze nyújtott, míg István (király K. L.) hajlított kézben tartja a lándzsát, ami Vajay Szabolcs szerint uralkodói kéztartás" (36.). Kifejezetten behajlított karú Damian, Georgius, Vincencius, Stephanus rex, Stephanus, Clemens, Sixtus (Cornelius lándzsa nélkül) és Laurencius, míg a ruha szárnyának kinyúlása jelzi Pantaleon és Cosmas karjának behajlított voltát. Bár egyetlen felsorolt vértanúnak sem attributuma a lándzsa, a középkor későbbi szakaszában megjelent sajátos jelvényeiket ez idő tájt kár volna keresnünk: azok ekkor még nem váltak jellemzővé és kizárólagossá.24 A palástok, koronák, országalmák és lándzsák, valamint a behajlított karok következetes ábrázolása viszont azt jelzi, hogy „mindnyájan egyforma királyi ruhában, koronával és jelvényekkel" szerepelnek,2 5 a minta tehát közülük az egyetlen király, Szent István jelvényeinek együttese lehetett. A lándzsajelvényre vonatkozólag azonban még egyéb is megállapítható! A lándzsákat háromféle technikával hímezték a palástra,2 6 s képük egyértelműen elkülöníthető az egyéb díszítményektől. Négy lándzsatípust figyelhetünk meg: 1. Szent István király szárnyaslándzsát tart. A jól kivitelezett lándzsacsúcs és -nyél a halszálkamintás anlegetechnikával készült, s a lándzsa köpűjén keresztbefektetett, a végein kiszélesedő, átlós leöltésű sáv képezi a lándzsa szárnyait. 2. Az előző mintájára készült, de lényeges eltéréseket mutat Stephanus protomartyr fegyvere. A lándzsa és a nyél az előbbivel azonos kivitelezésű, de a szárnyak ugyancsak megegyező technikával hímzett sávja értelmetlenül a köpű szegélyére került. A pengét és a köpűt kékkel hímzett „nodus" választja el. Ilyen lándzsa a valóságban nem létezett! 3. Ugyanilyen lehetett a jobb oldali szomszéd, Clemens lándzsája is azzal a különbséggel, hogy ezen szárnyakat már nem ábrázoltak. A penge hiányos állapotú, de az őt a köpűtől elválasztó kék „nodus" felismerhető. 4. Az összes többi szent fegyvere csak a jellegtelenségében azonos: a nyél végén ülő lándzsahegyet csupán a halszálkamintás sáv többé-kevésbé jól megformált lándzsaszerű kiszélesedése jelzi. Ez utóbbi hét lándzsa valójában csak fantáziakép, a „lándzsa" 23 A palástról készült 1:1 méretarányú színezett rajzaik tanulmányozását E. Nagy Katalin (Iparművészeti Múzeum) és Sípos Enikő (Magyar Nemzeti Múzeum) textilrestaurátorok tették számomra lehetővé. Ezt, valamint E. Nagy Katalin szíves tanácsait ezúton is megköszönöm. 24 Kovács Éva szíves segítségét ezúton is megköszönöm. 2 5 „Ils portent tous des costumes et des emblèmes royaux.": Ëva Kovács: Casula Sancti Stephani Regis. ActaHistHung 5 (1958) 193; Kovács-Lovag 1980, 65. Az ábrázolások egységességét a kor - nem létező! - ábrázolási szabályaival magyarázta: Csomor 1987, 170. 26 1. Az ún. anlegetechnikával készített aranyhímzés: a bizánci alapszövet színoldalára egymással párhuzamosan fektették le az aranyfonalakat, majd egyesével, halszálka vonalú öltésekkel öltötték le, 2. mint az előző, de átlós leöltéssel, 3. közvetlenül a bizánci alapszövetre alkalmazott kék selyemhímzés: E. Nagy Katalin: A koronázási palást restaurálásának előkészítése. MúzMűtárgyv 12 (1983) 33-36,45, 57: 26, 29-31.á.
