Századok – 1988
Közlemények - Jeszenszky Géza: A dunai államszövetség eszméje Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az I. világháború alatt 648/IV
A DUNAI ÁLLAMSZÖVETSÉG ESZMÉJE ÉS AZ ANTANT-HATALMAK 657 Amikor az antant 1916 végén első ízben (s mint kiderült, egyelőre csak átmenetileg) nyilvánította ki, hogy célja „az olaszok, továbbá a szlávok, a románok és a cseh-szlovákok felszabadítása az idegen uralom alól", Wilson határozottan helytelenítette e szándékot. „Az Elnöknek az a véleménye, hogy Európa ama részében a régebbi egységek által már megszerzett jelentős mértékű autonómia a nemzeti és faji érvényesülés szempontjából kielégítően biztosítja a békét és a Stabilitást."37 Wilson még az Osztrák-Magyar Monarchiának átnyújtandó hadüzenetet javasló beszédében is tagadott minden radikális szándékot: „semmilyen módon nem kívánjuk gyöngíteni vagy átalakítani az Osztrák-Magyar Birodalmat."38 A hadüzenetet megelőzően Wilson gondosan ügyelt arra, nehogy valamiféle hivatalos színezetű közösséget vállaljon az Ausztria—Magyarország integritására törő különféle mozgalmakkal, s még a hadüzenet után is felháborodással fogadta La Guardia kongresszusi képviselőnek azt a javaslatát, hogy vegyék rá Magyarországot „az Ausztriától való teljes különválásra és egy Magyar Köztársaság forradalmi úton történő létrehozására."39 Az Elnök véleménye szerint La Guardia ajánlata „igen esztelen és veszedelmes, teljességgel ellentétes a becsületről vallott felfogásunkkal, amit a nemzetközi kapcsolatokban eddig büszkén követtünk."4 0 1917 szeptember elején Wilson (vagy House) kezdeményezésére létrehozták a tudósokból és más szakértőkből álló, szándékosan az ártalmatlanul hangzó „The Inquiry" (Vizsgálódás) nevet viselő testület, azzal a céllal, „hogy még a katonai ellenségeskedések befejeztét megelőzőleg elkészítse az Egyesült Államok kormányának békeprogramját".41 Ennek előzménye volt egy 1917. áprilisi javaslat, amely nyolc vizsgálandó témakört állapított meg. A hetedik téma volt „Föderális alkotmány kidolgozása Ausztria számára," és fölhívta a figyelmet „a tudományos béke" olyan brit specialistáira, mint Brailsford, Buxton és Lord Bryce.42 Az Inquiry első titkára, Walter Lippmann, jól ismerte e brit szerzők munkásságát,43 és maga is úgy vélte, hogy Ausztria—Magyarország nemzeti kisebbségeinek autonómiát kell biztosítani.4 4 House kérésére Norman Angell néhány alapvető javaslatot tett az Inquiry munkájár.a vonatkozólag. Fölhívta a figyelmet, hogy újszerű megközelítésre és megoldásra lesz szükség olyan nemzetközi problémák esetében, mint a nemzeti kisebbségek léte és jövője. Itt „egy olyan .rendezés', amely a szuverén állami jogok régi elvén alapul" nem fog beválni, ezért a 157, 336; A. S. Link, 1957, passim, továbbá A. S. Link (szerk.): Woodrow Wilson in a Revolutionary World, különösen Inge Kioto és Kurt Wimer tanulmánya, 130-134. ill. 146-173. 37 Lansing - Page-nek, 1917. febr. 8. Foreign Relations of the United States (továbbiakban LRUS), 1917, Supplement 1, 40. 3 8 FRUS, 1917. Supplement 1, xi. 39George Barany: Wilsonian Central Europe: Lansing's Contribution. The Historian, XXVIII. (1966) 2. sz. 224-251., ill. uő: The Magyars. = О 'Grady, i. m. 140. 40Uo. 155-156. 41 E vállalkozás történetének feldolgozása Lawrence E. Gelfand: The Inquiry. American Preparations for Peace, 1917-1919. New Haven, 1963. Az idézetre x-xi. 4 7 William H. Buckler - Walter H. Page-nek. Gelfand, 1963. 15-17. 43 Martin, 1958. 145. 44 W. Lippmann: Draft of a Reply to the Proposals of the Central Powers, 1917. jún. 18. National Archives, Washington [továbbiakban NAJ, RG 256, Inquiry Document 688.
