Századok – 1988
Közlemények - Jeszenszky Géza: A dunai államszövetség eszméje Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az I. világháború alatt 648/IV
654 JESZENSZKY GËZA „sokat érő ellensúlyt képezne a Német Birodalom ellenében, s jóval kevésbé valószínű, hogy megzavarná a jövőbeli Európa békéjét, mint egy halom kis nemzet".24 Egyes igazi régi vágású konzervatívok még azt is felvetették, hogy amennyiben elkerülhetetlen Ausztria némi amputációja, az ősi dinasztiát kompenzálni lehetne Szilézia visszaadásával, amit Nagy Frigyes az 1740-es években ragadott el a Habsburgoktól.2 5 1917 elején, Károly trónralépte és első intézkedései nyomán új erőre kaptak a Habsburg-monarchia föderalizálásának brit hívei. Noel Buxton liberális parlamenti képviselő, a Balkán népei függetlenségének régóta elkötelezett híve, előteijesztette saját délkelet-európai rendezési tervét. Ez a föderalizmuson alapult, mint az egyetlen olyan megoldáson, amely valamennyi nemzeti csoport és kisebbség jogait és érdekeit biztosítani tudja.2 6 Az 1917 tavaszán összehívott ausztriai Reichstagban a szláv képviselők elhatárolták magukat az antant országokban tevékenykedő honfitársaiktól, és ismételten hűségnyilatkozatot tettek. Minden jel azt mutatta, hogy az új császár-király komolyan törekszik a háború befejezésére és a nemzeti kérdésnek autonómiák útján történő megoldására. Ennek hatására vetette föl Brailsford a kérdést a tekintélyes Contemporary Review hasábjain, hogy vajon a szövetségesek a jövendő biztonságot nagyarányú határváltozások és egy új hatalmi egyensúlyon alapuló béke révén tudják-e joßban biztosítani, vagy olyan új megoldásokkal, amelyek a demokrácia térhódításán és az internacionalizmuson alapulnak. Nem zárta ki bizonyos határváltozások lehetőségét, és elismerte annak szükségességét, hogy meg kell törni Németország közép-európai hegemóniáját, de úgy vélte, hogy az oroszországi forradalom után, amely kiküszöbölte a reakciós pánszlávizmust, elkerülhetetlenné vált, hogy az osztrák-magyar dualizmust fölváltsa a föderalizmus. A Monarchia fölosztása ellen a következő érveket sorakoztatta fel. Meghosszabbítaná a háborút. Elkerülhetetlenül jelentős nagyságú, s valószínűleg elégedetlen és boldogtalan kisebbségeket, újabb Ulster-eket hozna létre, ahol ezek ki lennének szolgáltatva az uralkodó többségnek. Ahogy az Olaszországgal és Romániával kötött és most napvilágra került titkos szerződésekből látszik, az új határok minden bizonnyal a katonai és politikai adok—veszek játszmát és különféle stratégiai megfontolásokat fognak tükrözni, semmint a kérdéses területek nemzeti összetételét és a lakosság kívánságait. Gazdasági szemszögből nézve az új határok végeláthatatlan problémákat fognak előidézni a vámok és a közlekedési útvonalak használata terén. Csehszlovákia és Magyarország két ellentétes hadászati kiszögellést fog alkotni, ez igen bizonytalan katonai helyzetet fog teremteni, „állandósítja az európai viszálykodást". A kis államok egészen az alárendeltségig rá lesznek utalva szövetségeseikre, így a függetlenség reális tartalma kevesebb lesz, mint egy olyan föderáció tagsága, amely az újonnan létrehozandó Nemzetek Szövetségéhez kapcsolódik. Brailsford más megoldást javasolt. „Németország agresszív katonai terjeszkedésével szemben az ideális akadályt egy túlnyomóan szláv többségű Ausztria jelenti, amelyet elmúlt szenvedései és vegyes nemzetiségi összetétele a béke fenntartásában teszi érdekeltté" ugy vélte, hogy Károly alatt Ausztria már rálépett a föderá-24 Saturday Review, 1917. jún. 9., idézi Fest, 1981. 97-8. 2 5Lady Walburga Paget: Austria and Prussia. The Nineteenth Century, 1917. május, 1098-1100. 2t N. Buxton: The Entente and the Allies of Germany. Contemporary Review, 1917. jan.
