Századok – 1988
Tanulmányok - Székely György: Egy elfeledett rettegés: a második tatárjárás a magyar történeti hagyományokban és az egyetemes összefüggésekben 52/I–III
A MÁSODIK TATÁRJÁRÁS A TÖRTÉNETI HAGYOMÁNYOKBAN 59 perkátai (Fejér megye) kun sírokban is jellemző a sok pogány jellegű emlék a keresztény kunok temetkezésében. A kunok természetesen nemcsak harcoltak, hanem állatot tenyésztettek. Talán ők hozták magukkal a későbbi jellegzetesen magyar szürke marha első példányait. Nyelv és írás szerint is eltértek még a kunok a magyaroktól, rovásírásuk volt, talán a köktörök abc valamilyen folytatása. Az 1254-ben megkeresztelkedett Kun Erzsébet anyakirályné köréből alkalmazhatták rovásírást margitszigeti sírkövön. V. István özvegye kettős öntudatú és hatalmi ambíciót nem nélkülöző asszony volt, aki pecsétjére jellemzően vésette, hogy „Magyarország királynéja és Kunország császárának leánya". A 10 éves korban trónra lépett László politikai és egyéni sorsát is meghatározta ez az anyjától örökölt szemlélet. Ebben bizonyos értelemben még IV. Béla politikai koncepciója fejeződött ki, hiszen ő házasította össze 1246-ban fiát, a későbbi V. Istvánt a kunok fejedelmének leányával. V. István kun apósa, Száján (Zeyhan, Zeyhanus) 1254-ben keresztelkedett meg, s IV. Béla a következő évben hangsúlyozta rokoni kapcsolatát a magas rangban elismert kunnal (cognatus noster, dux Cumanorum). Ez a kettősség még inkább érződött a központtól távolabb forgolódó nemzetségi vezetőréteg egy részénél. A fenti leletekkel egybecsengően állapította meg kun-régészetünk, hogy míg a kunok egyik csoportja megtelepedésekor birtokba vette a tatárjárás során elpusztult Árpád-kori falvak templomait és temetőit, azok másik csoportja őrizte a pogány, egykori nomád mivoltot, ami kifejeződött nomád temetkezési szokásokban, még lovas temetkezésben is, valamint a keleti viselethez ragaszkodásban. Eltemetett kun előkelők pogány rítusú sírja ezért is magányos. A harci viseletben temetkező férfiak és az ünnepi öltözékben, gazdagon felékszerezve eltemetett nők sírmellékletei jelentős részben keleti eredetű tárgyak, a sztyeppei kultúrára jellemzőek, a nomád hagyományokhoz ragaszkodást jelzik. Ezeket a tárgyakat vagy még a beköltözők hozták magukkal, vagy első két hagyományőrző nemzedékük számára készültek. A 13. század második és harmadik negyedére keltezhető bizánci, bolgár és orosz tárgyak a kun sírokban szintén a keleti kapcsolatok tartását mutatják, jóllehet az egyidejű magyar tárgyak az új kapcsolatfelvételt igazolják.7 A külön életformájukat és szervezetüket őrző kunok új vezető csoport alatt álltak. Száján utóda volt Alpra, őt nevezte meg a kun előkelők élén Károly szicíliai király 1273-ban. A fegyveres kunok egy része kapóra jött a feudális anarchia erőinek. A király ellen a kunokhoz csatlakozva támadt Szécsényi Marót, ezért vette el tőle IV. László Drégelyt 1274-ben. Ha a kunok jó szolgálatot tettek is a király háborúiban (pl. 1273-ban Ausztriában), zsákmányukat és foglyaik megtartását idővel megirigyelték, és mint pogányoknak külön felrótták keresztények elhurcolását. Ezek a kényes kérdések mozgatták a 'Magyar Nemzeti Múzeum, Bp.; Damjanich János Múzeum, Szolnok; Katona József Múzeum, Kecskemét; Pálóczi Horváth András: Egy középkori kun falu (Élet és Tudomány, 1985. VII. 5.) 851.; Múzeumi Hírlevél, 1987. február, 11. old.; Bökönyi Sándor: A honfoglalók háziállatai (Élet és Tudomány 1984. VIII. 17.) 1037.; Németh Gyula: A régi magyar írás eredete (Klny. a Nyelvtudományi Közlemények XLV. kötetéből. Bp. 1917) 24.; György Györffy: Die Kanzleien der Arpaden-Dukate (Sonderdruck. Landesherrliche Kanzleien im Spätmittelalter. München, 1984) 332.; Zolnay László: Az elátkozott Buda. Buda aranykora. (Bp. 1982) 240.; Györffy.György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza H-K, 310-311, 527.; Selmeczi László: A kunok és jászok emlékanyagának kutatása (Fodor István-Selmeczi László szerk.: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai (Bp. 1985) 79-81.; Pálóczi Horváth András: A kunok feudalizálódása és a régészet (Uott) 96, 98.
