Századok – 1988

Tanulmányok - Ember Győző: Báró Buccow Erdélyben és az osztrák államtanács (1761–1764) 577/IV

608 EMBER GYÖZÖ Borié úgy vélte, hogy Buccow is, meg a kancellária is túllő a célon. Buccow nem várta meg a felsőbb döntést, hanem azonnal a végrehajtáshoz fogott. Olyan feltételeket szab a katonáknak, amelyek igen aggasztóak. A kancellária olyan intézkedést sürget, amely az egész tervet megsemmisíti, az országot az udvar ellen elkeseríti. Buccow jelentse, miként akarja a törvények megsértése és elégedetlenség keltése nélkül a szászokat kielégíteni, a földesúri jurisdictio az új katonákkal szemben milyen lesz, milyen feltételek alatt toborozza a katonákat. Végleges felső jóváhagyás nélkül ne cselekedjék. Buccowban olyan nagy a Lebhaftigkeit, hogy erős vezetésre szorul. Kaunitz szerint ha hasznos újításokat és főfontoságú javításokat kell végrehajtani, olyan emberekre van szükség, akikben van keménység, ész, aktivitás és akarat. Ilyen emberekben hiány van. Ezért nehéz valami jót létrehozni. Buccow ilyen ember. Erdély számára a legmegfelelőbb. Az okosság és a legfelsőbb szolgálat azt követeli, hogy méltányos vállalkozásaiban támogassák. De követeli azt is, hogy nem szabad teljesen szabadjára hagyni. Abból a legkárosabb következmények származhatnak. És a végrehajtás eszköze, amely egyébként végtelenül hasznos lenne, és a legnagyobb szolgálatokat tehetné, végül haszontalanná, sőt károssá válnék. És az ilyen szellemen semmit sem fog rontani, sőt inkább javára válik, ha világosan tudomására hozzák, hogy őfelsége őt teljesen a megfelelő korlátokon belül maradónak akarja tudni, nem engedve meg semmilyen különcködést.10 Az államtanácsnak az ügyben véleményt nyilvánító tagjai azonosan és józanul ítélték meg Buccowot. De vajon sikerült-e nekik őt féken tartani? Buccow 1762. július 21-én újból jelentést terjesztett elő a határőrség szervezésének előrehaladásáról. Bizakodó hangon írt. Beszámolt a román határőrök toborzásának sikeréről, és remélte, hogy a székelyeknél is hasonló lesz az eredmény. A jelentéshez mellékelte Schröder ezredes kimutatását a toborzás 1762. július 17-i állásáról. Eszerint 2953 gyalogost és 1066 lovast, összesen 4019 főt toboroztak. Stupant a siker meggyőzte. Buccow elé nem kell akadályokat gördíteni, írta a vótumívre. Borié még mindig félt a következményektől. Buccow, írta, ott kezdi a szervezést, ahol végeznie kellene. A legénységet felszereli anélkül, hogy helyzetüket, szolgáltatásukat, az uradalmakhoz való viszonyukat tisztázta volna. Nem értette, miként lehet egy falu egyik fele katona, a másik jobbágy? Hogyan állhat a határőr személyére nézve katonai, vagyonára nézve polgári hatóság alatt? Éz a megoldás mindenütt kivihetetlennek bizonyult.1

1 Az államtanács elé került egy 1762. augusztus 13-án kelt névtelen levél, amely az erdélyi magyar nemzet nézetét fejezte ki, az erdélyi határőrség szervezését bírálta. '"Wenn nützliche Neuerungen und Haubtverbesserungen zu Stand gebracht werden sollen, so müssen zur Execution Leuthe gebraucht werden, die Herte, Kopf, Activität und Willen haben ... Und ein instrumentum executionis, welches sonsten ungemein nutzlich wäre, und die erspriesslichsten Dienste leisten könnte, würde verderben, und zu letzt unnutz ja schädlich gemacht. Und wird bey diesem lebhaften Geist nichts verderben, sondern vielmehr Gutes gestiftet, wenn ihm deutlich zu erkennen gegeben wird, dass Ihro Majestät ihn absolute inner den behörigen Schranken gehalten wissen, auch keine Eigentümlichkeiten gestatten wollten.- 1924/62 '1 2247/62