Századok – 1988
Tanulmányok - Székely György: Egy elfeledett rettegés: a második tatárjárás a magyar történeti hagyományokban és az egyetemes összefüggésekben 52/I–III
A MÁSODIK TATÁRJÁRÁS A TÖRTÉNETI HAGYOMÁNYOKBAN 53 Joachim (Iwachin) mesteré, de már 1280 előtt hűtlenné vált Kun Lászlóhoz. Az 1279/80 években a tárnokmesterség a Csák nembeli Péteré volt, 1283-ban viszont Aba nembeli Péter tölti ezt be. Pohárnokmester volt Henrik fia Miklós 1274-ben. Az étekfogók mestere IV. László alatti pályája korábbi szakaszán Rénold fia Rénold, királyi lovászmester pedig 1276/77, 1279 során Aba nembeli Péter. 1283 óta a Rátót nembeli Leusták ágbeli Roland. A külön királynéi udvartartás párhuzamos méltóságai sorában a Pécz nembeli Dienes idősb korában volt 1283-ban Erzsébet nádora, míg Ráthold István 1278 előtt volt királynéi tárnok- és lovászmester. A területi és megyei közigazgatási méltóságok a helyi kapcsolatokat, a felemelkedés tapasztalatait vagy a mellékes jövedelmeket gyarapították. A fontos sziavon báni tisztség 1274-ben a Pécz nembeli Dienesé, 1278-ig a Rátót nembeli Rolandé, 1278-ban a Gutkeled nembeli Istváné (aki Joachim öccse). A szlavón báni tisztség 1275-ben és 1284/85 során Kőszegi Iván, 1278-ban és 1280/81 során Henrik fia Miklós kezén volt. Monoszlai Egyed 1272 végén Pozsony főispánja volt. A Csák nembeli Péter 1275-ben Somogy és Sopron, 1279/80 Pozsony és Moson főispánja. Az Aba nembeli Péter 1276-ban Hátszeg, 1277, 1279 a krassói Somlyó, 1283 Komárom ispánja. A Rátót nembeli Leusták ágbeli Dezső 1283-tól fogva Gömör és Borsod főispánja. Rénold fia Rénold egy időben Szolgagyőr várispánja volt. Henrik fia Miklós 1274-ben zalai, 1275-ben és 1276/77 során soproni, 1284/86 során pozsonyi ispán volt, Kőszegi Iván viszont 1273/74, 1281/82 és 1287/88 során töltötte be a soproni ispán tisztét. Az erdélyi vajdaságot 1284 óta betöltő Borsa Roland (Loránd) egy ízben fogságba ejtette a királyt, kormányzati területe önálló irányítására törekedett, ezért tekinti némely román történetíró őt az autonóm, Magyarországtól elszakadó erdélyi állam alapítására törekvő politikusnak. A 16. századi törekvések visszavetítése aligha igazolható, inkább családi törekvésekről lehetett szó. A Borsa nembeli Kopasz már a főrangúak közé emelkedett Kun László idején. A többi hatalomra törő úrnál is mohóbb, eszközeiben gátlástalanabb volt - őt vádolták Kun László gyilkosainak felbujtásával, amit egy nemzedékkel később Károly Róbert király felségsértési vádként fogalmazott meg. Mindenesetre Borsa Kopasz megtörte a Geregyék hatalmát, elfoglalta bihari váraikat, IV. László alatt megkaparintotta a Kraszna vármegyei Valkó várát is. Hasonló makacssággal terjeszkedett Abaújvármegye területén, majd annak határain kívül is építve tartományúri hatalmát az Aba-nem. Dávid fiai, Péter, Finta és Amadé nádorok a 13. század végére sikerre vitték a nem törekvéseit. Csaknem sikerült ez a Nyugaton tartományt építő és 1284. július 6. előtt a kormányhatalomra emelkedett Kőszegieknek is, de 1286 novemberében királyi hadjárat ezt félbeszakította. IV. László - s ez mutatja az 1285. évi tatárjárás csak átmeneti gyöngítő hatását - bevette a már-már tartományúri hatalmú Kőszegi Iván várát, és őt menekülésre kényszerítette. 1286 őszén a király híveként tűnt fel — a németek szemében mint „vad gróf' - a tolnai Mizse. Az erőviszonyok hosszútávú alakulása a nagyúri famíliáknak kedvezett. így epizódnak bizonyult Kun László 1286 őszi sikere, amikor az országtanácsból kiszorította a Kőszegi-Borsa csoportot. Aba Mákján, mint a király személyes híve ült a nádorságba, Majs mint a király bizalmasa lett erdélyi vajda, s a Kőszegiekkel szemben álló Babonidok szlavón bánná. Ezekben az éles fordulatokban, Balla Antal megfogalmazása szerint állandó belső zavarokban mindenesetre nemcsak a főúri csoportok változó erőviszonyai mutatkoztak meg, de a király személyisége is, az említett
