Századok – 1988

Tanulmányok - Ember Győző: Báró Buccow Erdélyben és az osztrák államtanács (1761–1764) 577/IV

BÁRÖ BUCCOW ERDÉLYBEN 581 A jegyzeteknél egy puszta szám az utaló, az irattári jelzeteknél pedig a sorrendi számon kívül a kérdéses irat éve és iktatói száma utalnak. Ilyen többtagú utaló pl. 27. 1905/63. 27 az irat sorrendi számát, 1905 iktató számát, 63 pedig az 1763. évet jelenti. * Buccow Erdélyben nemcsak székely, hanem román határőrség szervezésére is megbízást kapott az uralkodótól. Amíg megbízatását Mária Terézia vissza nem vonta, ezeket is szervezte, jóval nagyobb sikerrel, mint a székelyeket. Külön munkákban nem is foglalkozott ezzel a szervezéssel a magyar történetírás. Az Erdély történetével foglalkozó magyar monográfiák is csak röviden említették azt. A román történészek természetesen többen és többször írtak róla, külön tanulmányokat is szentelve neki. Buccow erdélyi működésének nem a határőrség szervezése volt a legjelentősebb része. A többivel azonban távolról sem törődött annyit a magyar történetírás. Gróf Teleki Domokos említett tanulmányán kívül több nem jelent meg róla. Az Erdély történetével foglalkozó monográfiák, beleértve a legújabb 3 köteteset is, a székely határőrségen kívül csupán a Buccow nevéhez fűződő új adórendszert méltatták figyelemre. Erdély történetének korunkban leglelkesebb és legeredményesebb kutatója, Trócsányi Zsolt, váratlan halála előtt néhány héttel közölte velem, hogy Buccowról könyv írásához fogott hozzá. * I I.rész Erdély kormányzata Erdély kormányzata sok tekintetben megegyezett Magyarországéval, de néhány vonatkozásban különbözött is attól. A leglényegesebb különbséget az jelentette, hogy a kormányzatban, miként az államélet más területein is, döntő szerepet játszó, és egymással szemben álló két hatalmi tényező, az uralkodó és a rendiség közül Erdélyben az utóbbi sokkal gyengébb volt, mint Magyarországon, az előbbi pedig ennek megfelelően sokkal erősebb. Az erdélyi rendiség gyengesége a magyarországihoz viszonyítva elsősorban abban rejlett, hogy nagybirtokok hiányában az erdélyi főnemességnek nem volt olyan politikai erőt biztosító gazdasági és társadalmi bázisa, mint a magyarországinak. Az erdélyi rendiség már a nemzeti fejedelmek idején sokkal kevesebb gondot okozott uralkodójának, kisebb ellenállást tanúsított vele szemben, mint a magyarországi. A Habsburg uralkodók a török kiűzése után ezért is nem csatolták vissza Magyarországhoz Erdélyt, hagyták meg állami önállóságát. E politikájukat a 18. században sem változtatták meg. Együtt járt ezzel, hogy Erdélyt sok tekintetben előnyben részesítették Magyarországgal szemben. Ezt állapíthattuk meg az államtanács politikájáról is az 1760-as években. Egy másik lényeges különbséget a magyarországi és az erdélyi kormányzat között az