Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
AZ ETELKÖZI MAGYAR -BESENYŐ HÁBORÚ 573 kagánt, ha „a kazar földre szárazság jön, vagy azt valamely más csapás éri, ha egy másik országból háborút indítanak ellenök vagy őket bármely váratlan veszedelem éri. . ." Ilyen esetben is előfordulhatott azonban az, hogy a kagánt mégsem végezték ki, mert helyettese, a bég „az őt fenyegető veszélyt elhárította, minthogy nem szolgált reá saját bűnével".16 7 A kagán után következő méltóságot a bég viselte, aki tényleges uralkodóként a hadsereget vezette és a kormányzást irányította.16 8 Ibn Fadlán megjegyzi azt is, hogy a kagán „a vezéreket és saját helyettesét pedig ha megfutamodnak (kiemelés tőlem - T. S. L ), maga elé rendeli, odaviteti feleségüket és gyermekeiket is, és szemük láttára másnak adja őket. Ugyanúgy tesz lovaikkal, ingóságaikkal, fegyvereikkel és szállásaikkal is. Néha mindegyikőjüket kettévágatja vagy keresztre feszítteti, vagy nyakánál fogva fára kötteti őket, néha pedig, ha kegyet akar gyakorolni velük szemben, lovásszá fokozza le őket."169 Az idézett források -ugyan elsősorban a 10. századra vonatkozóanbizonyítják azt, hogy a kazároknál a szakrális és a tényleges uralkodót egyaránt büntethették halállal katonai vereség esetén. Nem mindig és nem feltétlenül követte azonban erőszakos halál a katonai kudarcot. Azt is a kazár vezetés időszakonként változó belső erőviszonyai szabhatták meg, hogy vereség esetén a kagánt (Maszudinál), vagy pedig a hadvezért (Ibn Fadlánnál) vonták-e felelősségre. A 870-880 körüli időre vonatkoztatható Ibn Ruszta-féle tudósítás szerint a magyaroknak a kazárokhoz hasonlóan két uralkodójuk volt. Az egyikről az arab tudós megjegyzi, hogy K. nde (kündü) a neve, és 20 ezer lovassal vonul ki. Hozzáteszi, hogy „ez azonban csak névleges címe királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik fölöttük, Dzs.la-nak (gyula) hívják. Minden magyar a Dzs.la nevű főnökük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben".17 0 E tudósítás alapján a történeti kutatás a kündüt jobbára szakrális uralkodónak, a gyulát pedig tényleges uralkodónak, hadvezérnek tekintette.17 1 Mivel az arab forrás csak a címeket, a bizánci források pedig csak néhány magyar vezér (Levedi, Álmos, Árpád, Kurszán, Liuntika) nevét közlik, teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy a honfoglalást megelőzően kik töltötték be a kündü, illetve a gyula tisztséget.17 2 Nézetünk szerint az 167 MHK. 259-260. 16 8 MEH. 90, 96-97.; 1. még Bartha A.: A IX-X. századi, 31.; uő. Magyarország történte III. 503.; Györffy Gy.: Tanulmányok. 140-141. 16 'MEH.98.; : MHK. 219. 170 MEH. 86.; MHK. 167-168. 171 A kündü szerepkörére vonatkozó régebbi irodalmat összefoglalta Györffy Gy.: Tanulmányok. 128-129. 1. 2. jegyz.; az egyik felfogás szerint a kende (kündü) fővezér, a gyula pedig főbíró volt, 1. Hóman В.: őstörténetünk keleti forrásai. Századok 42 (1908), 878-883.; uő.: MT*. 68.; Fehér G.: Bulgarisch-ungarische. 120.; a másik, s legújabban szinte általánosan elfogadott nézet szerint a kündü szakrális, a gyula pedig tényleges uralkodó, erre 1. pl. Deér J.: A IX. századi. 4-5.; Györffy Gy.: Tanulmányok. 80-83.; Dienes I.: A honfoglaló magyarok. Bp. 19723. 23.; Czeglédy К.: A szakrális királyság a sztyeppei népeknél (a kazároknál és a magyaroknál). Magyar Nyelv 71 (1974), 15-17.; Fodor I.: Verecke. 191-192Kristó Gy.: Levedi. 217-220. 17 2 Levedi és „fia", Kurszán kündü, Álmos és Árpád pedig gyula volt, erre 1. Györffy Gy.: Tanulmányok. 79, 142, 159.; uő. MEH. 12, 33.; uő.: A honfoglalásról. 8.; uő.: Legenda. 104-105, 108, 110.; uő.: Honfoglalás, megtelepedés. 128, 131.; 1. még Fodor /.: Verecke. 232.; Vajay, Sz.: Eintritt. 25-26.; Levedi és Árpád volt kündü, Kurszán pedig gyula lehetett, 1. Czeglédy K.: Árpád és Kurszán. 54, 57-58.; Levedi, Álmos és Árpád volt kündü, Kurszán pedig a gyula tisztséget töltötte be, \. Kristó Gy.: Levedi. 83-86, 133-142,194, 220-228.
