Századok – 1988

Folyóiratszemle - Wyrobisz Andrzej: A történelmi régiók értelmezéséről a lengyel történettudományban 538/III

FOLYÓIRATSZEMLE 539 helytörténetírás feladatát és helyét a történettudományok rendszerében, eddig még senki sem próbálta megvalósítani. A helytörténelírás másik alapvető problémája: a történeti régió fogalmának, azaz a helytörténetírás tárgyának a pontos meghatározása. A „régió" fogalmának a meghatározására különböző tudományágakban történtek kísérletek (pl. földrajztudomány, néprajz, történettudomány) anélkül, hogy egységes álláspont alakult volna ki. A kísérletekből azonban néhány következtetés levonható, amely hasznos lehet a történettudomány számára. Ezek: 1. A régió fogalma feltétlenül szükséges különböző tudományágakban, és a kutatások során alkalmazni kell azt, természetesen pontos fogalmi körülhatárolás után; 2. Általánosan elfogadhatónak mondható az a nézet, hogy a régió olyan területi egység, amely mindig közbülső helyet foglal el az egyes települések ( kis földrajzi egységek, helyi társadalmak ) és a nagyobb területi egységek ( állam, nemzet ) között. Egyidejűleg világosan el kell határolódnia mind az alacsonyabb, mind a magasabb szintű területi egységektől. Nagyon fontos szempont ez a történészek számára, akik gyakran nem tesznek különbséget a régió társadalma és a helyi társadalmak, a régió piaca és a helyi piac között, s nemegyszer az egyes települések történetének a kutatását azonosnak veszik egy régió történetének a kutatásával. Másrészről gyakran nem fordítanak figyelmet arra, hogy a történeti régiók nagyobb területi egységek részei, az államok és a nemzetek pedig több történeti régióból tevődhetnek össze anélkül, hogy azoknak csak egyszerű összegzése lennének; 3. Egyes kutatók a történeti régiót a kutatás színterének tekintik, mások viszont a kutatás tárgyának. Az első esetben a történész egyszerűen leírja vagy elemzi mindazokat az eseményeket, amelyek az adott területen végbementek anélkül, hogy figyelmet fordítana ezen események és a terület között esetleg fennálló ok — okozati összefüggésekre. A második esetben a történész azokat a társadalmi kapcsolatokat, gazdasági összefüggéseket, rendszerbeli sajátosságokat, kulturális hagyományokat kutatja, amelyek az adott történeti régió lakóit meghatározott csoporttá ( társadalommá ) szervezik. 4. A régió határainak meghatározásánál két irányzat figyelhető meg. Az első, amikor a régiót egy jellegzetes tulajdonság, jelenség alapján határozzák meg. A második, amikor a jellemző tulajdonságok összességét veszik figyelembe. A történettudomány számára az igazi előrelépés az, ha a kutató a történeti régiót mint egy történelmi folyamat reális termékét vizsgálja. Az ilyen jellegű kutatások számára a következő kutatási feladatokat lehet javasolni: a.) A regionális gazdasági kapcsolatok (függési viszonyok, piackörzetek) kialakulása és átalakulása. b.) A történeti régiók társadalmának a tanulmányozása: egy adott régió társadalmi tudata, egy adott régió lakóit összetartó társadalmi kötelékek (rokonság, vallás, hagyományok, helyi érdekek). Itt számításba jöhetnek az egyes településekről (város, falu) készült monográfiák is, de nem mint egy adott helyen történt események krónikái, hanem mint a helyi társadalomról készített elemzések. c.) Mivel a történeti régiók határai változóak, de a történelem folyamán változnak azok a kritériumok is, amelyek alapján megkülönböztetjük egymástól az egyes régiókat, nem lehet egy ország területét az egész történelme alatt érvényben lévő történeti régiókra felosztani. Ez a felosztás minden korban más, tehát minden korra meg kell állapítani. Itt a következő szempontokat kéne figyelembe venni: 1. a régió földrajzi tulajdonságai ( zárt földrajzi egység-e vagy sem ), 2. demográfiai viszonyok (népességszám és népsűrűség, etnikai, vallási viszonyok, foglalkozási struktúra), 3. társadalmi struktúra, 4. etnikai, kulturális, nyelvi sajátosságok, esetleg különállás, S. a társadalmi és a történelmi tudat (egy meghatározott területi közösséghez való tartozás tudata vagy annak a hiánya, a szomszédos közösségektől való elkülönülés tudata, a közös múlt tudata), 6. közlekedési hálózat, 7. gazdasági kötelékek vagy ezek hiánya, 8. egy központ (általában egy város) létezése, amely körül megindulhatott a régió kikristályosodása. A fent leírt kutatási módszer mellett továbbra is hasznosak az olyan helytörténeti munkák, amelyek egyes helységek, körzetek történetének a krónikái. A lényeg azonban, hogy a helytörténetírás ne korlátozódjék kimondottan csak az ilyen munkákra. (Kwartalnik Historyczny, 1986. l.sz. 133—148 .1.) KA. A folyóiratszemlét írták: Barda Beáta ( B.B. ), ifj. Barta János ( B.J. ), Körmendy Andrienne (K.A.), Magyaríts Tamás (Ma.T.). Menvnárt Lajos 'M.). Molnár Tamás (M 1.) ós Tomka Béla (T.B.)