Századok – 1988
Folyóiratszemle - Kukla Jon: Rend és zűrzavar a 17. század elején Amerikában: politikai és társadalmi stabilitás Virginiában 525/III
FOLYÓIRATSZEMLE 525 пак (egyedül Current tett erre kísérletet); (5) többet és pontosabbat kellene tudnunk az indiánokról; (6) le kellene írni a hódítás utáni spanyol társadalmat és az indián viszonyokat békeidőben; ezzel kapcsolatban meg kellene szabadulni az északi ember felsőbbrendűségi mítoszától; (7) legfőbb ideje lenne a Karib-tengeri gyamiatok történetét az észak-amerikaiakéval együtt tárgyalni; (8) sokkal több figyelmet érdemelne a délkelet és a délnyugat spanyol határvidéke (Florida, Mexikó); és (9) a legnagyobb adósság e téren: a francia befolyás és hatás vizsgálata. Axtell javaslatai között szerepel továbbá az, hogy fel kellene hagyni a „whig"-szellemű történetírással, ti. azzal, hogy annál fontosabbnak vélünk egy eseményt, minél közelebb esik hozzánk az időben, valamint a tárgyalt tankönyvek által közvetített túl statisztikus képpel is. Ezzel egyidejűleg meg kellene szüntetni a régebbi tankönyvek adaptálását, leporolását, toldozását-foldozását, és helyette — megnövelt oldalszámban — David Quinn alapkönyveire támaszkodva újra kellene írni a korszak történetét. Általánosságban pedig, mert gyanúnk az, hogy bármely korszak alapos vizsgálata többé-kevésbé hasonló eredményekre juttatna bennünket, a tankönyveknek meg kellene kapniuk az őket megillető helyet és figyelmet, és a legjobb folyóiratoknak — a tanulmányban tárgyalt korszaknál maradva — a William and Mary Quarterly -nek, a Journal of the Early Republic -nak, az Ethnohistory -nak, a Labor History -nak — állandóan nyomon kellene követniük a tankönyveket is és kiigazítani a felmerülő hibákat olyan alapossággal, ahogy teszik azt a különböző tanulmányok és monográfiák esetében. (American Historical Review, Vol. 92, No.3 June 1987, pp.621—632) Mal. JON KUKLA REND ÉS ZŰRZAVAR A 17. SZÁZAD ELEJÉN AMERIKÁBAN: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI STABILITÁS VIRGINIÁBAN A szerző, a Virginia State Library munkatársa, egy olyan felfogással polemizál tanulmányában, mely Bemard Bailyn, a Harward egyetem professzorának munkássága nyomán nyert polgárjogot az amerikai történetírásban. Az ő nyomdokait követve beszélt Jack P. Greene az 1960-as években egy „rendkívül labilis" 17. századi Virginiáról. Ugyanakkor már létezett az a felfogás is, mely ennek az ellenkezőjét vallotta, és amelyet akkoriban elsősorban Sigmund Diamond képviselt olyan elődök után, mint Wesley Frank Craven és Charles McLean Andrews. Diamond mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a Virginia Company közössége „rendes", ,.normális" társadalommá tudott válni békés úton, ez pedig inkább a rend, mint a káosz felé mutat. Kukla bírálatát Bemard Bailyn felfogásának kritikájával kezdi. Bailyn egy olyan kora-17. századi virginiai társadalmat ír le, melyből hiányzott a stabilitás, és amely mindössze a kor dezorganizált európai társadalmi rendszereinek amerikai hasonmása volt. Az elméletet Kukla szerint kevés tapasztalati tény támasztja alá, sőt azok inkább ellene szólnak. Mindazonáltal Bailyn interpretációja megfelelő magyarázattal szolgál a történeti irodalomban ma is sokat vitatott Bacon-felkelés (1676) társadalmi hátterét illetően, látszólag pontosan leírja a 18. századi virginiai földbirtokos osztály kialakulását és — egyben — megfelelő párhuzamokat teremt a 17. századi új-angliai és virginiai fejlődés között, sőt, Gordon S. Wooddal együtt, mindezt továbbviszik a 18. századra is. így egy olyan szintézis jön létre, mely magyarázatul szolgál az amerikai politikai élet kezdeteinek kialakulásához, a függetlenségi háború ideológiai gyökereihez és az amerikai köztársaság létrejöttéhez. Mindazonáltal egy későbbi vitában Bailyn és Greene egyetértettek abban, hogy az amerikai politikai élet gyökereit nem lehet az 1680-as évek előtt az Újvilágban keresni. Bevezetésképpen Kukla megjegyzi, hogy a történészeket erősen befolyásolták azok a rémtörténetek, amelyek a Jamestownban tomboló éhínségről és az azt követő zavaros helyzetről tudósítanak. Az 1609—10-ben lejátszódó tragikus események nem kérdőjelezhetők meg (amikor a telepesek kétharmada elpusztult), de tény az is, hogy aránylag rövid időn belül egy rendezett társadalommal találkozhatunk itt. Wilcomb E. Washburn már a század második negyedében egy kompakt társadalmat és közigazgatási ír le, míg Edmund S. Morgan ugyanennek az állapotnak a kialakulását a század közepére teszi. Az б érvelésüket támasztja alá James Russell Perry is, aki szerint a keleti partvidéket a „társadalmi stabilitás atmoszférája" jellemezte már 1655 előtt. A kulcskérdés az, hogy ki mit ért „stabilitás" alatt, és hogy jön létre ez az állapot? A kérdés megválaszolásánál figyelembe kell venni, hogy a kifejezést analitikai kategóriaként szabad csak használni, nem pedig értékítéletet is kifejezve azáltal, hogy a „consociational" , azaz stabil, nyílt, demokratikus társadalmat vagy
