Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
NÉMETORSZÁG OROSZ POLITIKÁJA AZ 1870-ES ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN 44 3 ról való távozása után megint befolyáshoz juthat Ignatyev, és meggyőzheti Sándor cárt, hogy túlságosan nagyok az engedmények. Ezért is sürgető a kongresszus mielőbbi összehívása.18 3 Az, hogy Suvalov a kongresszus összehívását sürgeti, egyúttal azt is jelzi, hogy az angol—orosz tárgyalások valóban a megegyezés felé tartanak — vélte Bismarck.18 4 Az angol—orosz megegyezés tényleg a küszöbön állt, és a jól értesült Wolff s Telegraphisches Bureau már május 29-én közölte a megállapodás leglényegesebb pontjait, de arról ó sem tudott, hogy a két fél között szerződés aláírására fog sor kerülni.185 A Monarchia aggodalommal figyelte a fejleményeket. Igyekezett Németországot rávenni, hogy képviselje az osztrák-magyar érdekeket. Károlyi még május közepén átadott Bülownak egy nagyon óvatos megfogalmazású levelet, amelyhez nem szükséges kommentár: „Minthogy az Anglia és Oroszország között végbemenő közeledés a világ szemében német közvetítés eredményének tűnik, ezért Andrássy gróf aggódik, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában egy orosz—angol különbéke, amely az osztrák érdekeket nem veszi figyelembe, a közvélemény szemében azt az alaptalan nézetet erősítené, hogy Németország Oroszországgal egyetértésben föláldozta az osztrák-magyar érdekeket."18 6 A levél végül is oda konkludált, hogy Németország járjon közbe Angliánál, hogy az fogadja el a Boszniával kapcsolatos osztrák-magyar követelést.18 7 Bismarck úgy vélte, hogy Németország minden további nélkül hozzájárulhat az osztrák-magyar kívánság támogatásához, mert végül is csak arról van szó, hogy Anglia legyen tekintettel az osztrák érdekekre is. Tanácsolhatják ezt Angliának annál is inkább, mert az Osztrák-Magyar Monarchia egyetértése nélkül úgysem lehet tartós rendezést létrehozni a Kelet dolgaiban, és Angliának is az kell legyen az érdeke, hogy a rendezés után ne maradjon feszültség Oroszország és a Monarchia között, ami újabb konfliktusokat válthatna ki — írta Herbert Bismarck Bülownak.18 8 Bismarcknak az volt ugyan a véleménye, hogy a feladat, amit Ausztria kitűzött maga elé — nevezetesen, hogy megszerzi a Porta engedélyét Bosznia elfoglalásához —, meglehetősen nehéz, de ez nem ok arra, hogy Németország ne támogassa, és Ausztria idevágó kívánságait becsületben ne teljesítse.18 9 Németország közbenjárása egyébként eredményes volt, Salisbury megígérte Ausztria-Magyarországnak, hogy a Boszniára való osztrák igényt támogatni fogja. Május 30-án Londonban sor került az angol—orosz megállapodás aláírására.190 Az egyezményt lord Salisbury és Suvalov látták el kézjegyükkel. Az angol—orosz megegyezéssel a legfontosabb akadály is elhárult a kongresszus megrendezése útjából, és a vitás kérdések jó részében döntés született még a kongresszus összeülte előtt. 183 Ugyanott. 184 PA, I.A.B.q.l28.Bd.7. Wolffs Telegraphisches Bureau, No.2441. A hír: London, május 29., szerda. 185 PA, I.A.B.q.I28.Bd.6. Károlyi Bülownak, Berlin, máj.18. p.180. 186 Ugyanott. 187 PA, I.A.B.q.l28.Bd.6. Herbert Bismarck Bülownak, Friedrichsruh, máj.19. p.231. 188 Ugyanott. 189 PA, I.A.B.q.l28.Bd.6. Heibert Bismarck Bülownak, Friedrichsruh, Berlin, máj.25. p.023. 190 Szbomikdogovorov Roszszii... 176 p.
