Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
456 KOZ'ÁRI MONIKA ügyesen és ekkora önfejűséggel" folytatják. Az azonban bárki számára nehéz feladat volna, hogy Oroszország felé ilyen kritikát gyakoroljon anélkül, hogy Pétervár bizalmát el ne veszítené, és ezért Németország úgy, mint eddig tette, továbbra is kiváró állásponton kell maradjon.15 4 Ugyanezt a gondolatot tövidesen még egyszer megismételte Bismarck Bülownak is, annyival kiegészítve, hogy Németországnak bármilyen arra irányuló törekvését, hogy Pétervárt engedékenységre bírja, Pétervár mindenképpen nyomásnak értékelné — igaz, egy baráti államtól jövó nyomásnak, de ez az állam kb. egymillió katona kiállítására képes nagyhatalom — és Oroszországban egy ilyen közbenjárás az izoláltság érzését váltaná ki, ami nem volna hasznos.15 5 Bismarck tehát, bár egyetértett Ausztriával, nem tett érte semmit, mert semmiképpen nem akarta kihívni maga ellen Oroszországot. Ez utóbbi eszmefuttatása tulajdonképpen megint megmutatja, hogy miért nem; kimondatlanul is benne van, hogy az orosz izoláltság-érzést fölkelteni Németország számára azért veszélyes, mert ilyen helyzetben meglesz majd a realitása az orosz—francia közeledésnek. Ennek ellenére Schweinitz mégis utasítást kapott, javasolja Pétervárnak, hogy próbáljon megegyezni Ausztria-Magyarországgal. Schweinitz kifejtette Giersnek, az orosz külügyi államtitkárnak, hogy Oroszország nyugodtan engedhetne olyan mértékben a Monarchia kívánságainak, hogy Ausztria-Magyarországnak ne legyen szüksége arra, hogy megegyezzen Angliával. A lényeg — emelte ki Schweinitz —, hogy Ausztriát ne kényszerítsék a „nyugati hatalmak táborába".156 Schweinitznek olyan energikusan sikerült a feladatot végrehajtania, hogy Oroszország ezt rossz néven vette Németországtól, és mint Schweinitz jelentette, Giersre lesújtó hatással voltak az ó közlései. (Ekkor kellett Oroszországnak azt tanácsolnia, hogy indítsák meg a közvetlen orosz—angol tárgyalásokat.) 157 Schweinitz szerint azért különösen kedvezőtlen a hatás — amit azzal a tanáccsal ért el, hogy Pétervár egyezzen meg Béccsel —, mert Oroszország igen nagy várakozással van Németországgal szemben. A sajtó egyre gyakrabban hangoztatja, hogy most Németországon a sor, hogy — mint Oroszország 1870-ben — nyomást gyakoroljon Ausztria-Magyarországra. Ez a várakozás, hogy Németország valóban be fogja váltani a hozzáfűzött reményt, a keleti válság évei alatt egyre erósebb lett — írta Schweinitz —, bár б minden lehetséges alkalmat megragadott, hogy az orosz várakozást visszaszorítsa a német szándékoknak megfelelő valós mértékre, de hasztalan, hiszen most megint az irreális elvárásokkal van tele a sajtó, és az orosz kormánykörök sem hallják szívesen, hogy Németország — ahelyett, hogy Ausztriára nyomást gyakorolna San Stefano elfoglalása érdekében — Pétervárnak tanácsolja, hogy egyezzen meg Béccsel.158 Bismarck nagyon elégedetlen volt azzal, ahogy Schweinitz az utasítást végrehajtotta, hogy a követ ilyen „tapintatlanul" járt el. Szemére vetette Schweinitznek, nem arra kapott utasítást, hogy hivatalos közlést tegyen, hanem hogy bizalmasan adjon 154 PA, I.A.B.q.l28.Bd.5. Heibert Bismarck Bülownak, Friedrichsruh, ápr.30. p.138. 155 PA, I.A.B.q. 128.Bd.5. Schweinitz Bülownak, Pétervár máj.I. No. 126. Szigorúan bizalmas. 156 Ugyanott. 157 Ugyanott 158 Suvalovot május elején hazarendelte a cár, és a követ kieszközölte Münster útján, hogy hazafelé tartva fölkereshesse Bismarckot Friedrichsn'hban. A találkozásról bővebben alább.
