Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
446 KOZ'ÁRI MONIKA egymás közti megállapodás nem elégíthette ki a Monarchiát. Most már hangos és látványos diadalra volt szüksége. Emellett nem б volt szorult helyzetben az adott pillanatban, hanem éppen Oroszország, amit Andrássy igyekezett is kihasználni, és ennek megfelelően igényei megnövekedtek Oroszországgal szemben.94 így az orosz—osztrák álláspont nemhogy közeledett volna egymáshoz, hogy a megegyezést szolgálja, hanem még tovább távolodott. Ignatyev pedig egy hosszú követelés-listával távozhatott Bécsből, amelynek pontjait Andrássy azonnal a német követ tudomására hozta.9 5 Stolberg azt vonta le az Ignatyev-misszióból végső konklúzióként, hogy az osztrák-magyar kormány törekvései a keleti kérdésben arra irányulnak, hogy a Balkán félszigeten jelentősebb orosz befolyás létrejöttét meggátolják, valamint, hogy a Balkán teljes nyugati felét és ezzel az Adria partvidékét az osztrák—magyar hatalmi és érdekszférába vonják.9 6 Németország — mint azt Károlyi Bülow közléseiből tapasztalta — örömmel fogadta az orosz kezdeményezést a Monarchiával való tárgyalások újrafelvételére, és a hármas tárgyalások folytatására. Eddigi politikája ismeretében ez a vélekedés teljesen logikus, célja változatlanul a szövetségesei közötti egyezség létrehozása lehetett. A nagyobb mértékű osztrák-magyar igények egészéhez Berlinben nem fűztek kommentárt. Stolberg viszont kapott instrukcióinak megfelelően igyekezett bizonyos ellentétek áthidalására, óvatosan fölvetve Andrássynak, nem volna-e célszerű egyes pontokon csökkenteni az osztrák-magyar kívánságokat.9 7 Röviddel Pétervárra való visszatérése után Ignatyev félkereste Schweinitz követet, hogy beszámoljon neki bécsi missziójáról. Ignatyev úgy állította be Schweinitz előtt, hogy tárgyalásai elérték azt a célt, amellyel útnak indult. Schweinitznek a beszámoló alapján — amit egyébként részleteiben is jelentett Bülownak — az volt a benyomása, hogy Oroszország nem tudott bizalmat érbreszteni maga iránt, Ausztria-Magyarország pedig nincs teljesen tisztában a lehetőségeivel.9 8 Schweinitz jelentésének lényeges pontja, hogy Ignatyev a Bulgária határai miatt fönnálló orosz—osztrák ellentétről szólva kinyilvánította : annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy az osztrák—orosz titkos szerződésnek a nagy szláv államot tiltó pontja kiterjed-e Bulgáriára is, Németország illetékes, és ők a német kormány elé fogják terjeszteni az ügyet. Schweinitz erre válaszul nyomatékosan megismételte, hogy mint azt Németország már többször kijelentette, és Bismarck a Reichstag-beli beszédében is leszögezte, a német kormány semmiféle döntőbírói funkciót nem hajlandó vállalni, és Schweinitz ezt a már többször hangoztatott tényt az Ignatyevvel folytatott beszélgetésének a végén még egyszer megismételte.99 ^PA, I.A.B.q.l28.Bd.3.Stolberg Bülownak, Bécs, ápr.l. No.99. Szigorúan bizalmas. 95 PA, I.A.B.q. 128.Bd.3.Stolberg Bülownak, Bécs, ápr.l. No.99. Szigorúan bizalmas. 96 PA, I.A.B.q. 128.Bd.2.Stolberg a Külügyminisztériumnak, Bécs, márc. 28. Tel. No 80.; Ennek a jelentésnek a tartalmai közölte Bülow Schweinitzel is, márc.29. No.61. 97 PA, I.A.B.q. 128.Bd.3.Stolberg Bülownak, Bécs, ápr.2. No.101.; GP.II.Nr.377. 98 OL, W 1179, Károlyi Andrássynak, Berün, márc. 30.; PA, I.A.B.q. 128.Bd.3. Stolberg Bülownak, Bécs, ápr.2. No.101.; GP.II.Nr.377. "GP.II.Nr.380.
