Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
NÉMETORSZÁG OROSZ POLITIKÁJA AZ 1870-ES ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN 44 3 érdekében anékül, hogy ne úgy tűnjön, mintha a Monarchiát hárorúra akarná uszítani Oroszország ellen."5 5 A német külpolitika fő célja, és ezt nem lehet elégszer ismételni — írta Bülow —, változatlanul az, hogy ha csak egy mód van rá, két szövetségesük között az egyetértést és a békét fönn lehessen tartani. Hogy ez lehetséges-e, az csak Oroszországon és Ausztria-Magyarországon múlik. „A jelenlegi helyzetben már az is az ellenségesség megnyilvánulása volna a másik féllel szemben, ha valamelyikójükkel szorosabban szövetséget kötnénk. Ha Andrássy gróf ilyen szövetségre gondol, nem szabad elfelejtenie, hogy mi Oroszországot is biztosítottuk a semlegességünkről, és hogy Oroszország, ha az Ausztriához való ugyanilyen viszonyunk nem tántorította volna el, meglehet, előbb támadt volna Galíciára, mintsem Törökországra.5 6 Németország itt arra az osztrák törekvésre válaszolt, amely megróbálta szorosabban a maga oldalára állítani Németországot és eltávolítani Oroszországtól. A hangnem a Németországtól megszokott semlegesség mindkét fél iránt, a három császár szövetsége fenntartásáról azonban nem esik szó. Németország nem áll útjába egy orosz-osztrák háborúnak, de kívül marad rajta. Csak az foglalkoztatja, hogy Ausztria-Magyarország ne szenvedjen túlságosan nagy vereséget, olyan vereséget, amely a létét veszélyeztethetné. Mindamellett ez az irat figyelmeztetés is volt Ausztria-Magyarországnak, ne feledje, hogy eddig is csak a német támogatásnak köszönhette, hogy még nem keveredett háborúba Oroszországgal. Az osztrák haderőről alkotott német vélemény nem volt éppen hízelgő a Monarchiára nézve, ha feltételezték, hogy a háború után lévő orosz hadsereg győzelmet, méghozzá esetleg veszélyes mértékű győzelmet is képes aratni a Monarchia felett. A német—orosz kapcsolatok megítéléséhez annyiban visznek közelebb Bülow fejtegetései, hogy Németország Ausztria-Magyarország érdekében sem volt hajlandó többet tenni, mint Oroszország érdekében, és ezzel a magatartásával visszatartotta a Monarchiát egy Oroszország elleni háborútól. A békeszerződés aláírása után a kongresszus előkészítésében a tárgyalási alap meghatározása okozta a legtöbb nehézséget. A kérdést Anglia vetette föl, mégpedig azzal összefüggésben, hogy nagy gondot okozott Londonban Berlinnek, mint színhelynek az elfogadása. Anglia ugyanis attól tartott, hogy a három császár szövetsége előzetesen a legfőbb kérdésekben megegyezik, és az ó érdekeit majd nem hagyják érvényre jutni. Ezért, ha Anglia egyáltalán végül is majd úgy dönt, hogy részt vesz a kongresszuson — ami Münster német követ szerint az adott pillanatban még egyáltalán nem biztos —, akkor is csak abban az esetben, ha Oroszország az egész San Stefano-i békeszerződést revízió alá bocsátja, hogy az angol érdekek biztosítva legyenek egy orosz—német—osztrák—magyar megegyezéssel szemben. A kongresszus feladata kell legyen, hogy megállapítsa, a San Stefano-i békeszerződésnek melyek azok a cikkelyei, amelyeket a nagyhatalmaknak is ratifikálniuk kell. 55 Ugyanott. 56 Ugyanott.
