Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
NÉMETORSZÁG OROSZ POLITIKÁJA AZ 1870-ES ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN 44 3 Stolberg Bismarck parlamenti beszéde után újabb instrukciót kapott arra nézve, hogyan viselkedjék a tárgyalásokon. Eszerint magatartására Bismarck 19-i beszéde legyen irányadó: jóindulatú, pártatlan közvetítés, nem belefolyni a vitás kérdésekbe, a béke és a megegyezés érdekében kell fellépni, egyik oldalra sem gyakorolhat nyomást. Németország szempontjából — írta Bülow — mindegy, hogy melyik fél enged a vitás kérdésekben, a lényeg az, hogy megegyezzenek és egyik félben se maradjon tüske Németország irányában. Ha Stolbergnek valamiben mégis állást kellene foglalnia, kérjen újabb instrukciót. Bülow azt is összefoglalta, melyek azok a pontok, amelyeket Németország az orosz—osztrák megegyezés szempontjából fontosnak tart: Bulgária kiterjedése mellett, limitálni az orosz megszállást. Új elem, hogy Bismarck nagyon ésszerűnek tartaná — és nem érti, Ausztria miért nem lépett föl ezzel a követeléssel —, hogy Oroszország ne tarthasson fönn utánpótlási vonalat Románián át. Ezenkívül ügyelni kell a Duna semlegesítésére.3 4 Az utóbbi két pont nem csupán az osztrák érdekek önzetlen támogatása volt — bár vitathatatlan, hogy az osztrák érdekeknek is megfelelt —, itt Németország gazdasági érdekei voltak az elsődlegesek. A hármas tárgyalások első ülése minden eredmény nélkül zárult. Andrássy a Novikovnak küldött orosz instrukciókkal teljes mértékben elégedetlen volt, sőt olyannnyira, hogy azok alapján — amelyeket egyébként úgy minősített, hogy „olyan fokon csak az orosz álláspontot képviselik, hogy akár maga Akszakov is diktálhatta volna"—, nem volt hajlandó érdemben tárgyalni. „Ezek a pontok ignorálnak minden korábbi megállapodást és osztrák követelést, mintha soha nem is lettek volna"— írta Andrássy felháborodottan Károlyinak a berlini osztrák—magyar követnek és kérdezte, Berlinben ismerik-e az orosz instrukciót.3 5 Andrássy csak a budapesti szerződés talaján állva hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni. Novikov kérésére sem tett ellenjavaslatokat, és várta, hogy Novikov újabb instrukciókat kapjon. Ha ez mégsem következne be, arra az esetre kérte Bismarckot, próbáljon meg valamiféle, az osztrák—magyar és az orosz érdekeket kiegyenlítő megoldást találni.3 6 A legtöbb vitára Andrássy és Novikov között az adott alkalmat, hogy Oroszország — abból kiindulva, hogy Bulgária létrehozása nem ellentétes a korábbi osztrák-magyar—orosz szerződésekkel, minthogy szerintük nem hoznak létre „nagy szláv államot", nem volt hajlandó engedni a bolgár határok vonatkozásában. A megszállás kérdésében pedig Andrássynak volt az a véleménye, hogy ha Oroszország valóban egy független államot kíván létrehozni, megszállásra nincs szükség, és Bulgáriának nem megszálló csapatokat, hanem jó belső rendőrséget, rendfenntartó milíciát kell kapnia. Mindamellett Andrássy hajlandónak mutatkozott három-, maximum hathónapos megszállás elfogadására, ha a nagyhatalmak magukra vállalják a garanciát, hogy az ország kiürítése határidőre megtörténik, és ha Oroszország nem tart fönn utánpótlási vonalat Románián keresztül.3 7 34 PA, I.A.B.q. 125.adh.8.Bd.2. Bülow Stolbergnek, Berlin, febr. 22. No.126 35 Országos levéltár/=OL/, Mikrofilmtár, W 1179, Andrássy Károlyinak, Bécs, febr.24. No.30. 36 Ugyanott; Pa, I.A.B.q. 125.adh.8.Bd.2. Stolberg a Külügyminisztériumnak, Bécs, febr.26. Tel.No.5I. Titkos. 37 GP.D.Nr.328.329
