Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
NÉMETORSZÁG OROSZ POLITIKÁJA AZ 1870-ES ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN 44 3 Nagy vita kerekedett abból is, hogy a konferencia nagyköveti szintű legyen-e, mint annak idején Konstantinápolyban, vagy ahogy Gorcsakov akarja, a vezető miniszterek üljenek tárgyalóasztalhoz. A február jórészt ezeknek a formai kérdéseknek a vitatásával telt el. Bismarck pedig már a hónap elején megírta Bülownak, hogy ezek a kérdések mindaddig másodlagosak, amíg a megkötött orosz—török fegyverszünet hiteles szövege nem ismert a nagyhatalmak előtt. Az elsődleges kérdés az — írta —, hogy Oroszország fegyverszüneti követeléseit összeállítsa és hivatalosan is közölje, és Németországnak erre a konferenciát szervező Osztrák—Magyar Monarchia figyelmét is föl kell hívnia.1 5 Németországnak ebben az időszakban az volt a legfőbb törekvése, hogy egymás közti megegyezésre bírja Oroszországot és Ausztria-Magyarországot, minthogy ez felelt volna meg annak a követelménynek, hogy összetartsák a három császár szövetségét. Végül is vonakodva bár, de a német tanácsot megfogadva Oroszország és Ausztria— Magyarország is készségét nyilvánította, hogy a konferencia összeülte előtt tárgyalásokat folytasson Bécsben, a német követ jelenlétében.1 6 Németország csak abban az esetben volt hajlandó részt venni tárgyalásokon, ha erre mindkét fél kéri, és ebben a szellemben instruálták Stolberget, a bécsi német követet Berlinből. Az instrukció tartalmazta továbbá, hogy az orosz kívánságok a német érdekekkel nem ellentétesek, ezt Németország már tudatta Oroszországgal. Németország örülne, ha olyan modust sikerülne találnia, amellyel mindkét fél egyetért. A megegyezést szolgálná, ha Ausztria-Magyarország valamilyen mértékben engedni tudna az orosz kívánságoknak, de nem az ó feladatuk megítélni, hogy Ausztria elfogadhatná-e az orosz kívánságok egészét. Németországnak nincs más feladata, mint hogy Ausztria-Magyarország jól megfontolt érdekeit hangsúlyozza. Azt magának Ausztriának kell eldöntenie, hogy az Oroszországgal való esetleges szakítás jobban szolgálja-e az érdekeit, mint azoknak a koncesszióknak a megadása, amelyeket Oroszország követel, és hogy a szakításra való kilátás ösztönzi-e Oroszországot követelései mérséklésére.1 7 Az instrukció hangneme valamelyest eltért az eddigiektől, nem hajlott a Monarchia irányába, sőt szokatlan módon nem Oroszországot, hanem a Monarchiát akarta engedékenységre ösztönözni. Megmutatta, hogy Németországnak nem szándéka Ausztria-Magyarországot sem nagyobb mértékben támogatni a hármas tárgyalásokon, mint Oroszországot. A hármas tárgyalások előkészítése során mind Oroszország, mind Ausztria-Magyarország igyekezett megszerezni Németország támogatását. A lényeges különbség a két törekvés között az volt, hogy Oroszország nem jelölte meg konkrétan, milyen kérdésekben remél segítséget Németországtól, Oubril, a berlini orosz követ csak általánosságban elvárta — még csak nem is kérte — a „legteljesebb támogatást" Oroszország számára.1 8 Andrássy ezzel szemben konkrétan tudatta Németországgal, hogy Bulgária kiterjedése és megszállása az a két vitás pont, amelyek Ausztria-Magyarország számára a megegyezés sine qua non-ja, és ahol a Monarchia a német 15 PA.I.A.B.q. 125.adh.8.Bd.I. Bismarck Bülownak, Varzin, febr.6. 16 РАД.A.B.q. 125.adh.8.Bd. 1. BUlow fejlegyzések, Berlin, jan.31. és febr.6. 17 PA, I.A.B.q. 125.adh.8.Bd.l. BUlow Stolbergnek, Berlin, febr.ll. No.44. 18 GP.II.Nr.315.
