Századok – 1988

Közlemények - Rényi Zsuzsa: Felvilágosult művelődéstörténeti eszmények tükröződése Schwartner Márton „Statistik des Königreichs Ungarn” c. művében 385/III

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI ESZMÉNYEK TÜKRÖZŐDÉSE 391 A fejezet záró pontjában (205.pont) váratlan nyíltsággal szólal meg a kortárs hangja: a magyar írók szegénységének okát kutatja, megtoldva azzal a kérdéssel, hogy mi okozza az írók letargiáját? (568. 1.) Erre azonban erősen apolitikus választ ad: elsősorban anyagi megbecsülésüket hiányolja. Kevesli a nyomdák s a könyvesboltok számát, s panaszolja, hogy nincs elég visszhangja az írásoknak. Egyedüli politikai jellegű kifogása, hogy a „francia szabadságküzdelmek" (568. 1.) óta megszigorították a cenzúrát. Ezzel az utolsó problémafelvetéssel a kulturális „életkép" bemutatása hirtelen megszakad, pedig az utókor olvasójának kíváncsiságát épp ekkorra csigázza fel. Úgy tűnik azonban, hogy ez a műfaj, valamint a cenzúra várható kifogásai nem adott lehetőséget véleményének nyíltabb kifejtésére. Felmerül az a kérdés, hogy a „Statisztika" mennyiben felel meg a kutató, az összefüggéseket feltáró statisztikával szemben támasztott schwartneri követelményeknek. (lásd Bevezető, 2. paragrafus) Erre a művelődéstörténeti fejezet elemzésével adhatunk magyarázatot. Schwartner munkásságának jelentősége a Statisztika egészében van, ezzel aratott méltó sikert, mind a kortárs, mind az utókor olvasói között. Bár az itt bemutatott fejezet a feldolgozásnak talán legkevésbé statisztikai jellegű s nagyon is laza szerkezetű része, mégis igen jelentősnek tartjuk ennek kiemelését. Ebben a fejezetben a szerző a nemzeti tudományosság és műveltség gazdagítását, mint a nemzet felemelkedésének útját eszményíti, s itt ad hangot legnyíltabban a felvilágosult abszolutizmus politikájával való egyetértésnek. Ezért tehát, ha a statisztikai feldolgozás szempontjából kevésbé figyelemreméltó is ez a rész, annál alkalmasabb a szerző rejtett koncepciójának kitapintására. Már a művelődéstörténeti áttekintés első lapjain ír az „európai kultúrához való felzárkózás" (498. 1.) tendenciájáról, melyet a magyar történeti fejlődés igen fontos folyamatának tekint. Ehhez kapcsolódik az „Aufklärung" szó használata és jelentéstartalma. Felfogása szerint ugyanis erre a felzárkózásra saját korában, a 18. század utolsó évtizedeiben került sor, akkorra jutottak el „a tudományok és a felvilágosodás boldog állapotá"-ba. (498. 1.) A „Schul- und Aufklärungs Anstalten" című fejezetben a felvilágosult szellemű oktatáspolitikai intézkedéseket, elsősorban Mária Terézia és II. József intézkedéseit választja vezérfonalául (517—525 pontok). Szerinte a Ratio Educationis „új fejezetet nyitott a népiskolák, a gimnáziumok s az egyetemek történetében" (517. 1.). Schwartner elismeri az uralkodónak a klérussal szembeni elsőbbségét, helyesli az oktatás világivá tételét, csodálattal adózik mind Mária Terézia, mind pedig József császár kultúrpolitikájának. Schwartner koncepcióját a felvilágosult oktatáspolitikával való egyetértésben, az oktatás korszerűsítésének, szekularizálásának, a nem-nemesek és a protestánsok művelődési lehetősége megteremtésének igenlésében összegezhetjük. Ezek megvalósulásától várta, hogy Magyarország is felzárkózzék a nyugat-európai kultúrához, s ezáltal nemzete boldogulásának akadályai is megszűnjenek. Az 1790-es évek második felében Schwartner jogosan félhetett attól, hogy ezen törekvéseknek nem lesz folytatása. Számítania kellett arra is, hogy a cenzúra fokozott szigorral fogadja majd a művet. Mivel a megváltozott politikai helyzetben a nyelv és az irodalom adott teret a nemzeti törekvéseknek, épp az ezzel foglalkozó feldolgozások számíthattak a szigorúbb elbírálásra. Nem maradtak fenn a Statisztika művelődéstörté-