Századok – 1988
Közlemények - Závodszky Géza: Az Amerika-motívum és a felvilágosodás-kori Magyarország 342/III
AZ AMERIKA-MOTÍVUM MAGYARORSZÁGON 379 munkák érthetően elsősorban a hazai tárgyú cikkanyagot elemzik, a külföldi eseményekről írott beszámolók jelentősége, különösen, ha nem kapcsolódnak hozzájuk egyértelműen világnézeti konklúziók, kevésbé szembetűnő. De éppen az amerikai téma nyomon követése győz meg arról, hogy egy olyan világban, amelyben tisztán polgári gazdaság és társadalom létezik a késői feudalizmus alkalmazkodási válságával, illetve bomlási tüneteivel küszködő társadalmak mellett, a tájékoztatás bármilyen csatomán át történő mégoly szerény áramlása is erjesztő hatású. Úgy tűnik, ennek tudatában voltak a kabineti abszolutizmus hivatalnokpolitikusai is. A magyar nyelvű hírlapokat legszívesebben fölszámolták volna. (Néhány év múlva három lapból valóban csak egy, a Magyar Kurír maradt talpon.) Amikor Szacsvayt 1793 elején eltávolították a Magyar Kurírtól, s így egyelőre a lap is elakadt, mindössze egy magyar nyelvű újság maradt a színtéren, a bécsi Magyar Hírmondó. Nemsokára azonban Decsy Sámuel — korábban a nemzeti-nyelvi program harcos képviselője és a polgári alkotmányok népszerűsítője — szerkesztésében tovább folyt a Kurír, s hamarosan egy harmadik magyar lap is világot látott. Pánczél Dániel, aki korábban a Magyar Kurír folytatásának jogáéit folyamodott, de elutasították, az erdélyi kancellária támogatásával jutott lapjához, a Magyar Mercuriushoz. Markáns különbséget a három lap szerkesztésének színvonalában, a híranyag és a hírekhez fűzött magyarázatok tartalmában, általánosságban vagy egyes tárgykörök vonatkozásában nem lehet tenni. Mégis, talán Decsynek valamelyes előnyt jelentett, hogy Bél Mátyás egykori tanítványaként az újságírással tudományos érdeklődését is össze kívánta kapcsolni, például a leíró statisztika népszerűsítésével. Történeti, földrajzi tárgyú cikkeket ígért olvasóinak, mivel sokaknak nincsen módja e kérdésnek alaposabban utánanézni. Jellemző azonban a megváltozott korviszonyokra, hogy még ezért is kemény kritikát kapott, miszerint nincs szükség arra, hogy újságban statisztikát és históriát tanítson. Össze is zsugorodnak a kommentárok Decsynél is, a másik két lapban is. A francia forradalom eseményeiről és a forradalmi háborúkról, melyek jelentőségüknek megfelelően változatlanul a legnagyobb figyelmet kapják, rokonszenvvel, megértéssel írni többé nem lehetett. Megállapítani persze nehéz, hogy — például Decsynél, Görögnél — a következetes bírálatban mennyi a francia forradalom balratolódása és a terror hatására kialakult saját vélemény, s mennyi a felsőbbség kíméletlen nyomása alatt kialakult öncenzúra, fásultság, kenyérféltés. E kérdés kapcsán válik különösen érdekessé az amerikai tárgy, melyről viszonylag gyakran és változatlanul elismerő hangnemben írnak. Marczali már 1790/91 irodalmát vizsgálva úgy látja, hogy egyes szerzők „prudens et circumspectus" létükre nem a francia, hanem az amerikai forradalommal fenyegetőznek.181 A magyar újságok most azt hangsúlyozzák, hogy az amerikai respublika más, mint a francia. Roberspierre-rel szembeállítják Washingtont, aki a vérontásnak ellensége, a mérsékletnek, a békének pedig barátja. Washington az „ki az északi ámerikaiakat — írja Pánczél Dániel Magyar Mercuriusa — a maga hazafiait már 7 esztendőtől fogva tartóztattya, hogy a Francia Revolucióba ne avatkozzanak. Annak kiütésekor csak azt a kívánságát jelentette, hogy vajha az javára célozna az emberiségnek!"18 2 181 Marczali i.m. 164. ,S2 Magyar Mercurius, 1796. dec. 23. 1547.
