Századok – 1988
Közlemények - Závodszky Géza: Az Amerika-motívum és a felvilágosodás-kori Magyarország 342/III
370 ZÁVODSZKY GÉZA Franklin „kiváltképpenvaló helyet érdemel az emberiség históriájában" írja a Hadi Történetek 1790 decemberében, mikor is egy német munka nyomán, de eredeti értelmezésben kerek kis tanulmányt közöl, bizonyítva, hogy a tudós és az államférfi vonzereje mit sem csökkent, ellenkezőleg, életművének jelentőségét egyre világosabban látják.142 A fölvilágosult rendiség orgánumaként indult újság műhelyében úgy fogalmaznak — és ez jellemző adalék az 1790-es évek elejének magyar szellemi erjedéséhez —, hogy Franklin, akinek dicsősége abban áll, hogy nem egy nemzeté, hanem az egész emberiségé, még Washingtonnál is többet tett. Franklin „a maga kicsinységéből" lett egy hatalmas, majd európányi államnak a szószólója, gondviselője, törvényadója. „Mert oly időkben élnek [az olvasók], melyben közönséges hit kezd a' már lenni, hogy a nagy embert nem a születés és a ruha; hanem a fő s a szív csinálja: ami külső fényessége van, mind az, csak olyan, mint a cserépkorsón a máz." A természettudós Franklin „új s nagy bizodalmat öntött az emberi nemzetbe a maga ereje eránt" (kiem. az eredetiben). Hitt például a repülésben. A cikk szerzője bizonyos abban, hogy Franklin megoldotta volna a repülés problémáját. (A léggömbről van szó.) A Hadi és Más Nevezetes Történetek a Magyar Kurírnál is részletesebben ismerteti az „Embernek és Polgárnak jussait, melyben épül az új francia alkotvány". A folytatólagos beszámolóból az olvasó tudomást szerezhetett Bürke és Paine a kortársak között rendkívüli figyelmet keltett vitájáról. „Ez [Bürke] ellen írt Paine úr, az amerikai 13 szabad statusok titoknokja. Angliai nyelven vagyon írva a Paine úr eredeti munkája [...] hanem franciára is fordíttatott [...]"1 4 -1 Közli az 1791-es francia nyelvű fordítás teljes címlapját, igazolva, hogy a kötet ekkor, 1791 augusztusában már a cikk szerzőjének, minden bizonnyal Hajnóczynak a kezében van. Azt is megtudjuk, hogy Lipcsében előkészítették a német nyelvű kiadást. A következő évben aztán a Droits de l'Homme Magyarországon a legtöbbet forgatott olvasmányok közé került.144 Érdekes színfoltja ezen évek magyar nyelvű sajtójának a műfajában leginkább a morális hetilapokra emlékeztető Mindenes Gyűjtemény (1789—1792). Szerkesztője Péczeli József a népfölvilágosítást tűzte ki célul, és olyan hazai magyar olvasóközönség szervezését, mely a népből, falusi kisnemesekból, parasztokból toborozódik. E ,42 Uo. 705—710. l43 Uo. 1791. aug. 30. 288. 144 Eckhardt i.m. 112—116. 1792 januárjában csak Strohmayemél tíznél több birtokos nemes vagy inasa kereste a Rights of Man francia fordítását. 1792. jan. 15-én kiadásra ajánlották föl, ugyancsak Strohmayernek Paine könyve magyar fordítását. (Mednyánszky jelentését idézi Eckhardt i.m. 112—113.). Martinovics az Age of Reason-t franciára fordította. Martinovics vallomása szerint a Droits de l'Homme Verhovácz (Vrhovac) Miksa zágrábi könyvtárában is megvolt, s azt kispapjaival olvastatta. (Fraknái Vilmos: Martinovics élete, Bp. 1921. 253., 146.). Szolártsik Sándor, valamint Verhovszky Sámuel Paine művéből készített jegyzetei — lefoglalt irataik között — fönmaradtak (Benda i.m. I. XXI., XXII., LIV. ill. II. 796— 797., 806.). Paine neve — Rousseau és Voltaire társaságában — bekerült Abaffy Ferencnek a Marseillaise dallamára a papok ellen írt latin nyelvű versezetébe (id. Eckhardt i.m.59.). A polgárosuló köznemes tipikus könyvtáraként értékelt Skublics-gyűjteményben angol nyelvű munkák társaságában Thomas Paine is megtalálható. (Fülöp Géza: A vidéki nemesség könyvkultúrája a 18—19. század fordulóján. A Skublics család zalaszentbalázsi könyvtára. Magyar Könyszemle, 1974. 3—4. 257.) Dessewffy József Kazinczyhoz írott levelében ,.Paine Tamás" perére hivatkozik (id. Makay Attila'. Gróf Dessewffy József angol irodalmi műveltsége. Debreceni angol irodalmi dolgozatok 3. 1941. 10.). A nemzedékről nemzedékre hagyományozás érdekes példája: Kászonyi Dánielnek Paine-t Dessewffy Marcell adja a kezébe (Kászonyi Dániel: Magyartion négy korszaka, Szépirodalmi, 1977. 69., 71.)
