Századok – 1988
Közlemények - Závodszky Géza: Az Amerika-motívum és a felvilágosodás-kori Magyarország 342/III
364 ZÁVODSZKY GÉZA emiatt indokolatlan Ráton számon kéri a Függetlenségi Nyilatkozat betűjét és szellemét. Az utóbbi majd a nyolcvanas évek végén, a francia forradalom adta új lendülettel hatol be — még mindig kevesektől értve — a magyar szellemi elit gondolkodásába. A magyar nyelvű politikai irodalomban a sajtó meghatározó szerepe — lassan bővülő, majd a kabineti abszolutizmus éveiben átmenetileg beszűkülő lehetőségekkel — a következő években fönnmarad. Ezért figyelmünket a kilencvenes évek elejének — jelentős hányadukban még mindig idegen nyelvű — röpiratai, valamint a jelentkező ifjúsági és ismeretterjesztő irodalom mellett alapvetően a magyar nyelvű újságokra irányítjuk. Elsőként arra keresünk választ, tovább él-e az új Amerika iránti érdeklődés, nyílnak-e új forrásai az Amerika-ismeretnek Magyarországon a nagy francia forradalmat megelőző években. A Magyar Hírmondó szürkébb képességű új szerkesztője, Mátyus Péter kezében ugyan visszaesett a referáló színvonalra, egy közvetlenül az Egyesült Államokból, Philadelphiából érkezett tudósítást mégis idéz a lap. ismét „a tudományok" haladásáról, melyek „sokkal fényesebb állapotban vannak, mintsem hogy valaki gondolhatná ezen mintegy csak most lett ország felől (...) Tacitus és Cicero most egy oly tartományban olvastatnak, ahol találtatni sem gondoltatnának (...)'"" Végül megtalálta itt a kortárs magyar olvasó az amerikai-angol béke teljes szövegét az aláírók (köztük Franklin) nevével együtt."2 Amikor Révai Miklós (1783 decemberében) majd Barczafalvi Szabó Dávid (1784. május 5-én) vette át a Magyar Hírmondó szerkesztését, az új állam nemzetközi elismerése már de facto megtörtént. Ezzel egyidejűleg az amerikai tárgykör eltűnik a Hírmondóból. Igaz, hogy a békekötés után a belső zavarok leküzdésével, a konszolidáció és az államépítés feladataival elfoglalt, katonai szempontból egyelőre jelentéktelen, gazdaságilag pedig változatlanul elsősorban Angliához láncolt Államok a nyugat-európai sajtóban sem kapnak említésre méltó publicitást. Bár a napi aktualitás megszűnik, nem hisszük, hogy az Újvilág iránti — már a függetlenségi háború kitörése előtt is érzékelhető — érdeklődés elapadna. Például a sokoldalú Molnár János (1728—1804)"3 érdekes vállalkozásának, a Magyar Könyvháznak 1783. évi „első szakaszá"-ban ismeretetett 19 útleírásból 13 amerikai tárgyú. Ez akkor is az Újvilág változatlan vonzerejét bizonyító arány, ha az ismertetett művek jó része még a barokk világképet őrző latin-amerikai tárgyú munka, nemegyszer jezsuita szerzőktől. Újszerűbb Schlözer Neue Erdbeschreibung von ganz Amerika című művének ismertetése a II. szakaszban."4 Egyébként a Magyar Könyv-ház is alátámasztja azt a többszörös megállapítást, hogy a világi tárgyú olvasmányok hazánkban nem annyira a szépirodalom, mint a történeti-statisztikai-földrajzi munkák révén törtek utat.11 5 hiba maradt. (A cenzúrához újabban Sashegyi Oszkár: II.József sajtópolitikája. Századok, 1958. 1—4. sz. 88— 188.. de különösen A pozsonyi cenzúra II. József korában. Magyar Könyvszemle. 1968, 1. 13-30.) '"Magyar Hírmondó, 1783. 46. sz. (jún. 14.) 367—368. U2 Uo. 1783. 171. sz. (febr. 26.) 135—137. 11 * Pécsi Ödön: Molnár János élete és művei. Szeged, 1896. '"Molnár János: Magyar Könyv-ház, 1783. П. 131. ,IS A kiterjedt, de a történeti munkákban eléggé nem hasznosított irodalomból itt csak a következő összefoglaló munkákat említjük: Szarvasi Margit: Magánkönyvtáraink a XVIII. században. Budapest, 1943; Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvüágosodás idején és a reformkorban. Akadémiai, 1978.
