Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
A RENDI MONARCHIA OROSZORSZÁGBAN 309 A gosztyi = vendégek elnevezése arra utal, hogy a szolgáló emberek közé való bekapcsolásuk a 16. század első felében még „vendég szintű", azaz átmeneti jellegű, megbízatásuk konkrét feladat ellátására szóló, attól függetlenül, hogy azok esetleg több évre is kiterjednek. Átmeneti jellegű azért is, mert az illető személyek a nagykereskedők, ill. a kereskedők gazdagabb elemeiből emelkedtek fel „a vendég" pozícióba, hogy idővel azután visszatérjenek korábbi státuszukba. A goszty szolgálat különösen becses, hiszen ők az ország pénzügyi szakemberei, a cár pénzügyi tanácsadói. Számuk 1556-ban 12, 89 1598-ban 21, 1630-ban 13, 1670 körül 30. Elsősorban a fontos külkereskedelmi gócpontok — Arhangelszk, Novgorod, Asztrahany stb. — vámhivatalainak irányítását bízta rájuk a cár. Szakértelmüket a szibériai prémek begyűjtő- és felvásárló helyén, Tobolszkban is kamatoztatta az állam. Kiváltságok sora bizonyítja azt, hogy a goszty munkájára minden körülmények között számított az uralkodó. A „vendég" örökbirtokot vásárolhatott (nem cári adomány!), jobbágyokat tarthatott, egész éven át kereskedhetett, italt készíthetett, tárolhatott. Évi 20—50 ezer rubel bevételre is szert tehetett, de tudunk százezres jövedelemről is.90 A nagykereskedőket a 16. század második felében — 17. század elején két nagy moszkvai korporációba tömörítették, azzal a céllal, hogy az ország külkereskedelme és az ahhoz tartozó gazdasági tevékenység (pl. monopoláruk felvásárlása) hozzáértő kezekben összpontosuljon. Ily módon kívánták biztosítani a kincstár betervezett jövedelmének anyagi garanciáit is. A kincstárnak okozott kárt ugyanis szigorúan a kereskedő vagyoná-91 ból egyenlítették ki, még akkor is, ha a jövedelemkiesés nem önhibájából keletkezett. A korporációba, az ún. szotnyába (százak testülete) tömörített moszkvai és vidéki nagykereskedők „a vendégek" munkájában segédkeztek, ugyanakkor ellenőrizték is őket. Közreműködtek a cári áruk, az exportra szánt monopoláruk (gabona, hamuzsír, gyanta, borbolya, kenderkóc, nyers és hámtalanított selyem stb.) felvásárlásban, a kikötőkbe való szállításában. A legértékesebb cári árunak a prém (coboly, hermelin, hód, nyérc, sarki róka, mókus stb.) minősült. Nemcsak azért, mert az orosz követek ezen ajándékait fogadták legszívesebben szomszédos uralkodók, hanem azért is, mert ezt a cári udvar szívesen alkalmazta fizetési eszközül. A Perzsiából Oroszországba szállított nyersselyem ellenértékét prémmel egalizálták, az ékszerekkel, arany-, ezüstedényekkel Moszkvába érkezett 92 görög kereskedők szintén prémekre cserélték áruikat. Egyértelmű, hogy a nemesfémhiánnyal küszködő ország létérdeke azt diktálta, hogy a monopoláruk kezelésével megbízható szakemberek foglalkozzanak. Természetes az is, hogy a kb. 200 nagykereskedő jelentékeny kedvezményeket élvezett. Röviden úgy mondhatnánk, hogy az örökbirtok és a jobbágy feletti jog kivételével, „a vendégek" privilégiumait gyakorolhatták9 3 A belkereskedelmet Moszkvában és más városokban a telepekre (szloboda) szervezett, vagy éppen szotnyába egyesített kereskedők bonyolították le. Alapvetően a kiskereskedelem formáit űzték, tevékenységüket erősen megadóztatták. Az évente kivetett adót '''' Flórja B. N.: Privilegirovannoje kupecsesztvo i gorodszkaja obscsina v russzkom goszudarsztve (vtoraja polovina XV — nacsalo XVII v.) ISZSZSZR 1977/5. sz. 151., 156. (Továbbiakban: Privilegirovannoje kupecsesztvo) Kotosihin: О Rossziji 152. Kotosihin: О Rossziji 152. 91 Ua. 154. 92 Ua. 157—158. 93 Ua. 152.
