Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
298 GEBEI SÁNDOR 1622) egy évtizedes ülésszünet váltotta fel. Ekkor már ugyanis nem volt szükség a zemszkij szoborra: megszilárdult a külpolitikai helyzet (1617 — Svédországgal, 1618 — Lengyelországgal fegyverszünet), leverték a kozák- és a parasztfelkelést (1614 — Zaruckij kivégzése), a belső és a külső béke megteremtésében főszerepet játszó katonaszolgáló nemességet földadománnyal, a jobbágyság feletti uralom biztosításával (pl. 15 évre kiterjesztették a szököttek felkutatási idejét) és a nemesség érdekeit képviselő helyi hivatalok újraszervezésével elégítették ki. Az 1630-as években újraéledő zemszkij szoborok evolúciójában az 1637. évi továbblépett elődeinél, mivel az ülésszakok idején a zemszkij szoborhoz befutott kollektív petíciók módosították az eredeti tárgyalásokat, s a nemesek és kereskedők kérvényét napirendre tűzték. Amire eddig nem volt példa, az most bekövetkezett: a cári politika feltétlen híveinek kérése elől nem lehetett kitérni. A katona-szolgáló nemesség beadványában a szökött jobbágyok felkutatási határidejének eltörlése és a helyi bíróságok munkájának átszervezése szerepelt, az orosz kereskedők petícióikban (1620-as évek, 1632, 1635) a külföldi kereskedők túlzott jogait, az orosz kereskedelemnek kárt okozó tetteit sorolták fel. A petíciók társadalomban játszott szerepével a későbbiekben még foglalkozunk, most csak megjegyezzük, hogy jelentőségük a 17. században egyre fokozódott. A moszkvai és a vidéki nemesség valamennyi rétege, a nagykereskedők és a kereskedelmi korporációk stb. a cár nevére kiállított petícióban 1648. június 10-én a zemszkij szobor összehívását kívánták sérelmeik kivizsgálására és orvoslására. Kérvényük benyújtását jól időzítették, mert a moszkvai szegények és sztrelecek június l-én kirobbant felkelése (sólázadás) és annak más városokra való átterjedése (Kozlov, Usztyug, Voronyezs, Kurszk stb.) kikényszerítette az érdemi elbírálást, és szeptember l-re kitűzték a zemszkij szobor megnyitását. A nyári hónapokban Oroszország különböző részein küldöttválasztásokat tartottak, és Moszkvába 116 helységből delegáltak képviselőket.5 5 A megjelentekre grandiózus munka várt. A petíciókat benyújtó társadalmi rétegek képviselőiből törvénykönyv szerkesztő bizottságot alakítottak, amelynek munkáját Odojevszkij bojár fogta össze. A zemszkij szobor 1649 januárjában már el is fogadta a 25 fejezetre (963 cikkely) tagolt Törvénykönyvet (Szobornoje Ulozsenyije), mely a kérelmezők követeléseinek helyt adott. A katona-szolgáló nemesség, amely mindig kiélezett küzdelmet folytatott a munkaerő megtartásáért, 1649-től — a felkutatási évek (urocsnüje leta) eltörlésével — szökött jobbágyait bármikor visszakényszeríthette elhagyott lakhelyére. S hogy a munkaerő törvényesen garantált, ill. biztosított legyen, az Ulozsenyije a jobbágyot családjával együtt urához kötötte, tehát nem röghöz, hanem személyhez rendelte. Szintén az említett réteg érdekét szolgálta az a paragrafus, amely engedélyezte a szolgálati birtok örökítését, s ezzel az örökbirtok (votcsina — feudum) és a szolgálati birtok (pomesztye — benefícium) közötti lényegi különbséget megszüntette. A városi szegényeknek ugyanaz a sors jutott, mint a jobbágyoknak: a magánföldesúri szlobodákat (telepeket) megszüntették a városokban, és a törvény által egységesített plebejusokat a városi obscsinákhoz láncolták, az állami adózási mechanizmusba végérvényesen bevonták őket. 55 Ua. 292.
