Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
A RENDI MONARCHIA OROSZORSZÁGBAN 295 moszkvai szolgálatra. Tehát a szoboron megjelent 45 fos vübor iz gorodov olyan gazdag, vidéki katona-szolgáló nemesi csoportot jelentett, amelynek tagjai a véletlen folytán kerültek az államügyek forgatagába.4 . Tulajdonképpen az 1566-ban már konstatált válogatási, kiválasztásos elvet alkalmazták 1598-ban is. Ellenben a létszám felduzzadt: a katona-szolgáló nemesség nevében összesen 267 személy vett részt a 417—600 fősre becsült zemszkij szoborokon. Szkrünnyikov helytállóan meg is jegyzi: az 1598-as szobor átmenetet képez a szűk (16. század közepi) és a tág (17. század eleji) képviseleti zemszkij szoborok között.4 4 Láttuk, hogy Godunov és a bojártanács párharca idején a tömegek bekapcsolása a politikai küzdelembe a vetélkedő felek kontrollja mellett történt, és azok irányítható és irányított erőként működtek. Viszont „a nagy éhség", a Hlopko- és Bolotnyikov-féle felkelés, a lengyel és a svéd intervenció éveiben a tömegek az állami kontroll alól kiszabadultak, a központi intézmények tökéletesen dezorganizálódtak, funkcióikat elvesztették. Úgy tűnik, hogy a moszkvaiak spontán mozdulása emelte trónra 1606-ban és taszította le onnan 1610-ben Vaszilij Sujszkijt. Sujszkij detronizációja Oroszországban is interregnumhoz (bezgaszudarnoje vremja), de — érdekes módon — fejetlenséghez, zűrzavarhoz nem vezetett. Az idegen hódítók elleni harc megszervezésének igénye már 161 l-re, egy új típusú zemszkij szobort hívott életre. Az újszerűsége abban rejlett, hogy a lengyelektől 1612 késő őszén visszafoglalt ősi városba, uralkodó választásra kérették azokat a tekintélyes és jobb embereket, akiket a birodalom „minden városában kiválasztottak".4 5 A belője ozeroi vajda azt az utasítást kapta a zemszkij szobortól, hogy választasson ki „tíz értelmes jóravaló" embert az igumenek, a protopópák, a városi, az ujezd(járás)beli nemesek, a palotafalvak lakói, az állami birtokon élők közül, és küldje őket haladéktalanul Moszkvába, hogy ott országos ügyekről tanácskozhassanak.4 6 (Novgorodból, Uglicsból, Szol Vücsegodszkajaból stb. hasonló dokumentumok maradtak fenn.) Az 1613. évi zemszkij szobor minden korábbinál népesebb és teljesebb volt, a kutatók 700—800 fős létszámról, valamint minden szóba jöhető politikai erő jelenlétéről beszélnek. Különleges és a maga nemében egyedi is volt ez a szobor, mert de facto a tömegek óhaját magáénak valló sztrelecek és a kozákok moszkvai tartózkodása határozta meg az új cár személyét, következésképpen az érdemi döntés a falakon kívül született. Felvetődik a kérdés: miért annak a Mihail Romanovnak jelölését fogadta el a zemszkij szobor, ül. a tömeg, aki még nem volt felnőtt korban, aki anyjával — távol Moszkvától — Kosztromában tartózkodott? A nehéz, sőt válságos kül- és belpolitikai helyzet arról győzte meg a politika perifériáján levőket, hogy a bojárokból lett cárok, vagy az idegenek révén trónra emelt cár (ál-Dmitrij) nemhogy kivezetné az országot a válságból, hanem éppen ellenkezőleg, elmélyíti azt. A bojárok azt a tanulságot vonhatták le maguknak a zavaros években, hogy közülük bárkit is koronázzanak cárrá, az saját erőből képtelen hatalmát elismertetni a többivel, ha pedig idegen segítséget vesz igénybe, mint Sujszkij a svédeket, akkor a 43 Mordovina Sz. P.: Haraktyer dvoijanszkovo predsztavityelsztva na zemszkom szoboré 1598 goda V. I. 1971/2. sz. 56., 63. 44 Szkrünnyikov: Zemszkij szobor 1598 goda ISZSZSZR 1977/3. sz. 141., 157. 45 Razrjadnüje knyigi 1598—1638. Moszkva, 1974. 182. 46 Cserepnyin: Zemszkije szoborü 187—188. 47 Ua. 194.; Razrjadnüje knyigi 1598—1638. 184.
