Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
A RENDI MONARCHIA OROSZORSZÁGBAN 293 zemszkij szoborok akkor kerülnek összehívásra, amikor az abszolutizmus első jegyei kitapinthatók. Másképpen fogalmazva, a képviseleti elv fejlődése a központi hatalom erősödésével egyidejűleg ment végbe.3 6 Ennek a premisszának elfogadása viszont 1547-re módosítja az első zemszkij szobor időpontját. A szakirodalomban az utolsó zemszkij szobor meghatározása is legalább ennyire 37 képlékeny: 1653, 1682, 1683/84? A kutatók körében eluralkodott bizonytalanságot tükrözi az a tény, hogy az általánosan elismert és elfogadott négy (1549, 1566. 1584, 1598) zemszkij szobor mellett a történészek még kilenc 16—17. századi zemszkij 38 szobort — más számítások szerint tizenegyet — „fedeztek fel". A kutatótársak „felfedezéseivel" elégedetlen Pavlenko jogosan replikázik. Ha a 16. században 13, Ш. 15 zemszkij szobort tartottak, akkor ezt a századot a zemszkij szoborok fénykorának kell tekinteni, ez pedig ellentmond a hitelességnek azon egyszerű oknál fogva, hogy a 17. századi szoborok hatáskörüket (pl. cárválasztás), társadalomra kifejtett hatásukat (petíció 39 kényszeríti ki a szobort) illetően jóval túlhaladták a 16. századiakat. Nyilvánvaló, hogy a torzítás elkerülése végett indokolt a szoborok és a szobor-szerű gyűlésekből kiszűrni a valódi zemszkij szoborokat és megrajzolni történeti evolúciójukat. Az egyes zemszkij szoborok részletes ismertetésétől eltekintünk, s csak a szoborok evolúciójában lényeges állomást jelentőkkel foglalkozunk. A legújabb kutatások szerint a már említett négy 16. századi zemszkij szobor közül az 1584. éviről bebizonyosodott, hogy megalapozatlanul kapta minősítését, nem volt cárválasztó zemszkij szobor. 1584-ben Fjodor Ivanovics (IV. Iván fia) „kinyilvánítással" (idézet — G. S.), az egyházi zsinat és a bojártanács egyöntetű akaratából léphetett a trónra, a zemlja (ország) bevonására nem került sor. Az 1584. évi esemény szobor jellegéhez kétség ugyan nem férhet, de a zemszkij szobor kitételeinek nem felel meg. A szóban forgó intézmény cárválasztó jogát először 1598-ban gyakorolta, amikor Borisz Godunovot „Isten akaratából és választás révén" a cárságba emelte.4 0 (Ezt az új minőséget reprezentáló jogkörét 1613-ig meg is őrizte.) Tulajdonképpen, az 1598—1613 közötti periódus egésze — felfogásunk szerint — zavaros időszaknak (szmuta) számít Oroszország történetében. A szmuta ilyen tág értelmezésének az az alapja, hogy a dinasztiaváltás problémáit súlyosabbnál súlyosabb gondok kísérték. Feltűnő, hogy 12 év alatt (1598—1610) három cár is viselhette a Monomachföveget. Ahhoz, hogy a gyakori személycserék, az orosz fejlődéstől idegen jelenség mögé bepillanthassunk, az 1598-as cárválasztás körülményeit talán részletesebben szükséges bemutatni. 3® Smidi: Sztanovlenyije msszkovo szamogyerzsavsztva 253., 261. Koiacsenko A. I.: Zemszkij szobor 1653 goda V. I. 1957/5. sz. Tyihomirov: Szoszlovno-predsz-tavityelnüje ucsrezsgyenyija V. I. 1958/5. sz. 3. Cserepnyin: Zemszkije szoborii 368. (megjegyezzük, hogy 1964-ben az Abszoljutizm v Rossziji című tanulmánykötetben 1653-al tekintette utolsó zemszkij szobornak 131—132.) 38 Pavlenko N. I.: К isztoriji zemszkih szoborov XVI v. V. I. 1968/5. sz. 82—83. — a felfedezett kilenc zemszkij szobor: 1547, 1550 Vlagyimir, 1555/56, 1564/65, 1571, 1575, 1576, 1580. 39 Ua. 85. 40 Ua. 103.; Cserepnyin: Zemszkije szoborii 125—127.; Szkrünnyikov R. G.: Zemszkij szobor 1598 goda i izbranyije Borisza Godunov na tron ISZSZSZR 1977/3. sz. 148., 152., 155.
