Századok – 1988

Figyelő - Zimonyi István: Ligeti Lajos magyar őstörténet-koncepciója 216/I–III

220 FIGYELŐ Ligeti szerint a 13. századi Volga-vidéken élő magyarságot nem lehet a 7. században Baskiriában maradt magyar töredéknek tekinteni, inkább 9. századi betelepülésről lehet szó. Baskiriából a magyarság a 7. század közepe felé költözik kazár területre, egyidőben a kazár birodalom megerősödésével. Ligeti cáfolja azokat a nézeteket, amelyek szerint a magyarság baskiriai hazájából egyenesen a Don környékére költözött volna a 9. század elején (160. o.). A kazár területen eltöltött kétszáz esztendő alatt sajátította el a magyarság azt a füves sztyeppei nomád kultúrát, amely lehetővé tette, hogy a kazáriai belső lázongásokat kihasználva lazítson a függésen, s a későbbiek során mint önálló hatalom léphessen fel. Itt alakulhatott ki az a magyar törzsszervezet, amely eredetileg a besenyőkhöz hasonlóan nyolc törzset számlált, azonban valószínűleg létszámproblémák miatt a Kürt és a Gyarmat törzset egyesíteni kellett (251. o.). Ennek ideje nem állapítható meg, oka pedig valamilyen külső támadás lehetett (532. o.). A nyolcas szervezetet a kabarok segítségével állították vissza. A törzsnevek etimológiájával kapcsolatban Ligeti általában igen szkeptikus, így nem fogadja el Németh Gyula álláspontját, amely szerint a Nyék és Megyer nevek kivételével törzsneveink mind török eredetűek. Ligeti ezekből csak a Taijánt és Jenőt fogadja el fenntartás nélkül, és erősen megkérdőjelezte a Gyarmat etimológiáját (252. o.). Ligeti áttekinti az onogurok történetét is, hiszen a magyarság Ungarns, Hongrois, Ungar, vengri nevei egy onogur alakból származnak szláv közvetítéssel. Ligeti elutasítja Moravcsik és Németh azon álláspontját, hogy az 5-7. századi onogurok és a magyarok között szoros kapcsolat állt volna fenn, sőt azt sem tartja valószínűnek, hogy a magyarság az onogur birodalom felbomlása után (642 körül) költözött volna a Kubán-Don környékére, és ezáltal örökölte volna meg a nevüket, mivel ezt a nevet forrásaink csak a 9. századtól vonatkoztatják a magyarokra (347-351. o.). Inkább a sokak által vallott és Pritsak által is képviselt véleményt fogadja el, miszerint a kései avar birodalom (7. sz. vége — 8. sz.) történetében az onogurok játszották a legjelentősebb szerepet, s a Kárpátmedence szláv lakossága az ő nevüket vitte át a honfoglaló magyarokra (351—352. o.). Ellenben nem tartja reálisnak Pritsaknak azt az ötletét, hogy a magyarság először Levedi kabar dinasztiája alatt élt volna, azután pedig az onogur eredetű Árpád dinasztia szerezte meg a hatalmat (352. o.). Ugyanígy nem fogadja el László Gyula kettős honfoglalás elméletét sem, hiszen a 7. században betelepülő onogurok nem tekinthetők magyaroknak (353. o.). Levédiát illetően Ligeti azt íija, hogy ez az elnevezés anakronisztikus, s a magyarság nem ismerte ezt a földrajzi elnevezést, majd így folytatja: „E szokatlan névvel jelzett terület azonban történeti realitást takar: a Maiotis környéke, a patria Onogoria a Kazár birodalom nyugati nyúlványa: minden jel arra mutat, hogy ezen a területen éltek a magyar ősök, kazár függésben, nem Levedi idejében, de jóval korábban.'" (362. o. ld. még Ligeti, MNy. 81/1985, pp. 1 — 19.). A Levédiába való beköltözés okát Ligeti akangar-szavartoi asphaloi harcokban látja, amelyet Czeglédy kutatásai alapján 750 előttre datál (346. o.), Levédia elhagyása pedig besenyő támadás miatt következhetett be (362. o.). A kabarokról azt tudjuk, hogy fellázadtak a kazárok ellen, majd leverésük után három törzsük a magyarokhoz csatlakozott. Ligeti ezt az eseményt a 9. század elejére datálja (359. o.), s szerinte így lett újra nyolc törzse a magyarságnak, miután a kabarokat egy törzsnek tekintették, viszont az eredeti nyolc magyar törzsből kettőt egyesíteni