Századok – 1988
Figyelő - Zimonyi István: Ligeti Lajos magyar őstörténet-koncepciója 216/I–III
218 FIGYELŐ megítélését illetően nagyon óvatos, s nem adja meg az időpontokat. Végül Etelközből egy újabb besenyő roham következtében kénytelen a magyarság a Kárpátokon átkelni. Ligeti őstörténet-koncepciója három pilléren nyugszik. Ellentétben Gombocz és Németh megállapításával, miszerint a kazár nyelv köztörök, amit főleg a kazár népnév köztörök etimológiájával bizonyítottak, s amiről kiderült, hogy egy nem létező kaz,vándorolni' tőből indultak ki (ld. Róna-Tas A. NyK 84/1982, pp. 349-379, 85/1983, pp. 126-133.). Ligeti, mérlegelve a kazár glosszákat (475-489, 492. o.), arra a megállapításra jut, hogy a kazár nyelv csuvasos típusú volt. Ennek az a következménye, hogy a magyar nyelv honfoglalás előtti csuvasos típusú jövevényszavait nemcsak a bolgár-törökségtől vehette, vagyis a Fekete-tengertől északra lakó pontusi bolgároktól és más bolgár-török töredékektől, továbbá a volgai, illetve dunai bolgároktól, hanem a Kaukázus előterét, illetve a Don és Volga alsó folyását birtokló kazároktól is. Ezért Ligeti elveti a bolgár—török elnevezést a régi nem köztörök nyelveket illetően, helyette visszatérve Budenz és Munkácsi terminusához csuvasos típusú nyelvekről beszél, jelezve evvel, hogy egyedül a csuvas őrizte meg azokat a jellegzetességeket, amelyek bizonyos más kihalt nyugati török nyelveket is jellemeztek. Ugyanígy a magyar nyelv „bolgár—török" elemei helyett „bolgár-kazár", illetve 830 után „kazár-kabar" elnevezést használja. Itt jegyezném meg, hogy a könyv hátoldalán látható arab szöveg Ibn Ruszta kazár fejezetének elejét ábrázolja, amely jelzi ezen pillér súlyát, hiszen Ibn Ruszta a magyarokról is megemlékezett. A második fontos megállapítás csuvasos típusú jövevényszavaink csoportosításával áll összefüggésben. Gombocz két csuvasos típusú nyelvjárást különít el, ugyanis a köztörök szókezdő j-vel szemben a magyar nyelv török elemeiben gy- mellett szszókezdő is tükröződik. Ligeti újra megvizsgálta és kiegészítette a Budenz, Munkácsi s Gombocz által felállított csuvasos kritériumokat, s azok alapján elválaszt egy ócsuvas és egy középcsuvas réteget, tehát elsősorban nem két nyelvjárást, hanem két kronológiai szintet kell elkülöníteni. Természetesen a két kronológiai réteg mellett is számolni kell nyelvjárási különbségekkel egy korszakon belül is. Ennek halvány nyomaira Ligeti többször is utal (33. o.). Nagyon fontos körülménynek kell tekinteni azt, hogy a két kronológiai réteg közül a korábbiban, azaz az ócsuvas korszakban került át jövevényszavaink zöme, ami egyértelműen azt mutatja, hogy ekkor volt a legintenzívebb a török nyelvnek a magyarra gyakorolt hatása. Gombocz és Németh nyomán eddig az volt az általánosan elfogadott nézet, hogy a magyar-török érintkezés kb. 200-300 évig tartott. Ligeti ezzel szemben a két kronológiai rétegre hivatkozva, azt az időszakot 400—500 évre teszi, jóllehet az intenzív hatás idejét is a 7. század közepétől a 830-as évekig terjedő mintegy 200 évben határozta meg. A harmadik pillér a szóföldrajz, amelyet Ligeti átvett elődeitől, ugyanis kőris, som, körte szavaink, valamint szőlőművelésünk korai török szakszavai földrajzi elhelyezkedés tekintetében a Kaukázus előterére utalnak (291—294. o.). Ezek előrebocsátásával áttérünk a részletkérdésekre. Először az Urál-vidéki őshaza kérdéseit tekintjük át. Ez a magyarság önálló életének első ezer éve, melyet két azonos hosszúságú szakaszra szoktak bontani. Mindkét időszakban az iráni hatás a legjelentősebb (145—152. o.). Az időszámításunk kezdete körüli időre tehető az uráli őshaza török jövevényszavainak átvétele. Ennek a datálásnak az értéke azonban nagyon bizonytalan, mivel az uráli és a vándorláskori őshazák török jövevényszavainak relatív kronológián
