Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
202 KUBINYI ANDRÁS interregnum idején kormányzó tanács munkájában, noha egy részüknek erre joga lett volna. 4 főpap nevét olvassuk (egy-egy érsek, püspök, prépost - de a prépost jelentéktelen - és a vránai perjel, akit azonban a világiak között sorol fel az oklevél.) Világiak Corvinnal együtt (és a perjel nélkül) 35 személy. Körülbelül egy harmaduk számítható mágnásnak. 1492. március 7, il I. 17. Buda. A Habsburg örökösödést elismerő rendek. Külön okleveleket állítottak ki a főpapok, a magyar világi rendek, a horvát-szlavón rendek, valamint egyes főpapok, és urak. A listákban nemcsak mágnások, hanem egyszerű nemesek is szerepelnek, így nem volt felhasználható a tanácstagság rekonstrukciójánál. (Friedrich Fimhaber, Beiträge zur Geschichte Ungerns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und Ludwig II. 1490-1526, Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsquellen (1849) 511-518, 523-528, 531-533. összesítve szerepel 15 főpap (2 érsek, 11 püspök, 1 prépost, és a vránai perjel). A magyar világi személyek listáján 70, a horvát-szlavónon 63 név szerepel. A Szentgyörgyi és Bazini grófok külön oklevelet adtak ki hárman, két távollevő rokonuk, nevében is. A városok, valamint a tisztségviselők okleveleit nem idézem. III. A tanácsban név szerint felsorolt mágnások Betűrendben közlöm az 1458—1516 közt a fenti listák valamelyikében felsorolt világiak neveit. Mátyás idejében az egy-két nem bárói rendű egyént (ítélőmester pl.) nem nevezem meg. П. Ulászlónál bonyolítja a helyzetet, hogy több tanácslista nem különbözteti meg egymástól a bárónak számító tanácstagokat az ebben a korban már gyakrabban megnevezett köznemesi tanácstagoktól. A III. Függelékbe azok kerültek, akiket legalább egy jegyzékben biztosan a bárók közé számítottak. Ha más listában netán a nemesek közt szerepelnek, azt külön megjegyzem. Valamennyi olyan tanácstag, aki II. Ulászló idején csak köznemesek között fordult elő kimutathatóan, a IV. Függelékbe kerül, hogy azért az adatok teljessége ellenőrizhetővé váljon. Az egyes személyeknél idézem azt is, ha fontosabb tisztséget viselt, elsősorban báróságot. Bárónak számítom a nádort, országbírót, erdélyi vajdát, a külön székelyispánt, a szlavón és a macsói bánt, a tárnokmestert, az ajtónállómestert, (udvarmestert), asztalnokmestert, pohárnokmestert, lovászmestert, kamarásmestert (magister cubiculariorum, II. Ulászlótól), a pozsonyi ispánt (kivéve 1488 és a 16. sz. eleje közt) és a temesi ispánt, végül - egy-két kivétellel - a világi kincstartót. Korszakunkban nem számít már de facto bárónak a dalmát-horvát és a Szörényi bán, a jajcai (boszniai), nándorfehérvári, sabáci és szrebernyiki bánok pedig nem is voltak azok soha. Ennek ellenére ezeket a tisztségeket, és néhány más fontosabbat idézem. Megyésispánságok idézésére a fenti kettőn kívül nincs mód. Általában a következő forrásokra támaszkodom, amelyeket külön nem idézek, hiszen az adat mutató alapján megtalálható. Fügedi Erik, A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása, Bp. 1970. - Fógel József, II. Ulászló udvartartása (1490-1516), Bp. 1913. - Bónis i.m. -Ha az adat lényegesen pontosítható, akkor természetesen a forrást idézem. A szereplők 1458 előtti és 1516 utáni pályájára nem térek ki, legfeljebb, ha folyamatos. Az azonos nevű, de mégsem azonos családoknál vagy az előnév (pl. Dóci, Nagylucsei) vagy a származáshely (pl. Dombai, (Dombóvári), ill. (Kastélyosdombói) mutatja, hogy más családról van szó. Nehezebb a helyzet a de facto különvált azonos családoknál. A Losonciaknál ez egyszerű: a három ág külön vezetéknévvel fordul elő: Bánfi, Losonci; Losonci; Dezsőfi, Losonci formában. A többi, több ágra oszlott családot egyszerűség kedvéért egynek veszem, legfeljebb megadom, hogy melyik ág, pl. az Alsólendvai Bánfiak bolondóci ágánál. Kivétel a Rozgonyi, a Perényi család, ahol a későbbi nádori és a bárói ágakat (terebesi), ill. (nyalábvári) jelzővel külön családként tárgyalom. Tudatában vagyok természetesen annak is, hogy más családokat, így a Szentgyörgyieket, Frangepánokat is jogosult lenne áganként külön felvenni. A névsornál a név után először megadom a tanácsülés számát, pl. az 1511-es U.33., és hogy az illető azon a tanácsülésen hányadik helyen van a világiak között, pl. Újlaki Lőrinc herceg 1511-ben: U.33.(4). Ha az illető akkor követ volt, akkor (k)-val jelölöm. Még két fontos megjegyzés. Az 1498:22.t.c. (Corpus Juris Hungarici. 1000-1526. évi törvényezikkek, Bp. 1899, 606-608.) bccikkelyezte név szerint a banderiumtartó urakat, erre éppúgy utalok, mint az 1500:21.t.c.-ra, amely ugyanebben a kiváltságban részesített tíz királyi aulicust és a hivatalban levő királyi kincstartót. (U.o. 654-656.)
