Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
178 KUBINYI ANDRÁS Perényi István, Maróti Mátyus, Drágfi Bertalan, a két Vitovec, de ide számítandó Brankovié Vuk despota is. Az újak közül Parlagi György, Kinizsi Pál, Bodó Gáspár, Pongrác János, Tuz János. Hogy nem feltétlenül a bárói méltóság volt a döntő, azt épp a korszak „szürke eminenciásának", Szapolyai Imrének a példája mutatja, aki bár viszonylag rövidebb ideig viselt tisztséget, de a tanácsban annál többször vett részt.. Mátyás bárókinevezési politikája nem volt újítóbb jellegű, nagyobb változásokhoz vezető, nagy elődjéhez, Zsigmondhoz képest. Engel Pál Zsigmond idejében 115 báróval számol, ami — tekintve Zsigmond hosszabb uralkodását — lényegében a Mátyás-kori 79 személynek felel meg. Zsigmond alatt a báróknak hozzávetőleg fele volt „homo novus", akár Mátyás alatt is. A különbség csak az, hogy Zsigmond „új bárói" — uralkodása második felében - nagyobb súlyt képeztek a Mátyás-koriakhoz képest,136 és jóval nagyobb arányban örökítették át hatalmukat a későbbi korokra, mint Mátyás kreatúrái. A Mátyás-kori „régi" arisztokráciából Zsigmondnak köszönheti rangját többek közt a Perényiek két ága, a Lévai Csehek, Csákiak, Marcaliak, Marótiak, Rozgonyiak, Pálóciak, Kompoltiak, Bátoriak, Héderváriak, Országok.13 7 Kétségkívül figyelembe kell venni azt az utólag nehezen magyarázható demográfiai tényt, hogy a Mátyás által létrehozott arisztokraták közül azoknak a családja, akik megérték a király halálát, többségében két évtized alatt kihalt (Baumkircher, Egervári, Geréb, Kinizsi, Magyar, Öngor, Pongrác), úgyhogy bárói szinten csak az Ernusztok, Szapolyaiak és Szokoliak maradtak, az arány e nélkül is jobb a Zsigmond-korra nézve. így azután a bárók közt II. Ulászló korában is a régi arisztokrácia maradt a hangadó.13 8 Az iménti fejtegetésemből azonban az is következik, hogy Mátyás ugyan szép számmal nevezett ki új bárókat, de igazi arisztokrata ezekből kevés lett. Ez kizárólag attól függött, mennyire tudott valaki nagybirtokossá válni. Lényegében tehát azok játszottak szerepet a tanácsban is, viseltek hosszabb ideig tisztségeket, és még II. Ulászló idejében is nagybirtokosok voltak - kivéve talán Bodó Gáspárt -, akiket Mátyás birtokadományokkal is kitüntetett. (Bodó nem tartozott közéjük!)13 9 Ezzel más oldalról is alátámasztódik az a fent ismertetett megfigyelés, hogy a királyi tanács tagjainak többsége a nagybirtokosokból tevődött ki, a nem nagybirtokos nehezen tudott meggyökeresedni a király tanácsában. Ha viszont ez így van, és magam részéről ezt nem tudom — tekintve az ismertetett adatokat és listákat - másként látni, akkor ebből más is következik, mégpedig az, hogy a tágabb tanács valóban a nagybirtokosok testülete volt, ahogy ezt Schiller látta, a király bárókinevezési politikájával elsősorban a szűkebb tanács összetételét tudta közvetlenül befolyásolni, arra azonban még Mátyás is ügyelt, hogy az általa kinevezett itteni tanácstagok többsége nagybirtokos legyen, vagy úgy, hogy eredendően az, vagy pedig úgy, hogy ő tegye őket azzá. Feltűnő az is, hogy a tanács kulcsfontosságú helyei közül a 136 Engel, Zsigmond i.m. 126-127. 13 7 Uo. 125-126. 138 Az 1498:22.t.c.-ben említettek közül Mátyástól kapta családja báróságát Szapolyai István, Geréb Péter, Emuszt János, Pongrác Mátyás, Baumkircher György, Ongor János, Szokoli Albert. Nem sorolom most ide Ellerbachot és Homonnait, akik vagyonukat Mátyás előtt szerezték. A Jaksicok nem viseltek báróságot. 139 Engel, A magyar világi nagybirtok i.m. II. rész, 300-301. - Fügedi, A 15. századi i.m. 61-62. is kiemeli Mátyásnak az új arisztokráciával szembeni negatív birtokadományozási politikáját.
