Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
172 KUBINYI ANDRÁS garnitúrája és a _Jagelló-kor homo novusai. A tanácsban kimutatható 32 férfi közül 16 (50fo) tartozott az első, 6 (18,8%) a második, és 10 (31,2%) a harmadik csoporthoz. A betöltött 101 tanácstagi hely más másként oszlik meg. A régi bárók 53-szor (52,5%), Mátyás bárói és leszármazottaik 27-szer (26,7%), az „új emberek" 21-szer (20,8%). Ha az V. László és Mátyás alatt bárói méltóságokat betöltő, majd a köznemességbe visszasüllyedő Buzlai László fiát, Mózes királyi ajtónállómestert nem az első, hanem a harmadik csoporthoz, az „új emberekhez" sorolnám (de facto valóban ide is tartozik), akkor a Jagelló-kor feltörekvőinek aránya 34,4%-ra, tanácstagi helyeiknek; pedig 28,7%-ra kellene emelkedniük. Még ezáltal is nyilvánvaló azonban, hogy a II. Ulászló-kori „új bárók" többsége számarányához képest is kisebb mértékben vett részt a tanács munkájában, mint a két másik csoport tagjai. Mátyás korában saját új emberei esetében - ha kis mértékben is — a fordítottját .láttuk. A szűkebb tanácsban legtöbbször helyet foglaló nyolc úr esetében a következőt tapasztaljuk. A „régi" bárókhoz tartoznak Losonci László, Buzlai Mózes (fenntartással), Bátori István, Szentgyörgyi Péter és Drágfi Bertalan összesen 37 kimutatható tanácsi megjelenéssel, Mátyás emberei Geréb Péter és Szapolyai István, akik együttvéve 20 alkalommal igazolhatók a tanácsban, új ember egyedül Somi Józsa, aki a legkevesebbszer, ötször volt a tanácsban. (Buzlainak a homo novusokhoz sorolása esetén is csak 13 hely esik az „új emberekre", a „régi" bárók többsége pedig 29-re esik, de megmarad.) Az arányokat a tágabb tanács vonatkozásában külön nem vizsgálom, hiszen a szűkebb tanács tagjai, mint ahogy arra már utaltam, mindenképp a tágabbhoz is tartoztak, még ha nem is maradt rá adat. így valamennyi ismert tanácstag megoszlását vizsgálom, függetlenül attól, hogy melyik tanácsban van róla adat, vagy esetleg mindkettőben. Nem utalok külön az általuk betöltött tanácstagi helyek számára, csak annyit jegyzek meg, hogy a két király korában az egyes csoportokhoz tartozó személyek száma, és tanácstagi helyek közti maximális eltérés 2,4%, ami jelentéktelennek mondható. Nos, a Mátyás alatt a két tanácsban kimutatható 88 báró közül 58 (66%) tartozott a régi, 30 (34%) az új arisztokráciához. II. Ulászló idején a tanácsokban összesen 85 úr szerepelt, 53 (62,3%) tartozott a régi, 14 (16,5%) a Mátyás-kori, 18 (21,2%) a Jagelló-kori arisztokráciához. A legalább hét alkalommal valamely tanácsban kimutathatók közül a régi bárókhoz tartoznak Mátyás alatt Ország Mihály, Bátori István, Rozgonyi János, Újlaki Miklós, Hédervári Imre, Marcali László, Pálóci Imre, Pető Miklós, összesen 80 megjelenéssel, Mátyás emberei Szapolyai Imre, Bodó Gáspár és Pongrác János, 32 megjelenéssel. II. Ulászló alatt a hét és annál több alkalommal valamely tanácsban kimutatható személyek száma növekedett. A „régi" arisztokráciához tartoztak: Szentgyörgyi Péter gróf, Buzlai Mózes (a fenti fenntartással), Losonci László, Bátori István (az idősebb), Drágfi Bertalan, Pálóci Mihály, Perényi Imre, Bánfi Miklós, Újlaki Lőrinc herceg, összesen 92 alkalommal. A Mátyás-kori új arisztokráciát ketten képviselik: Geréb Péter és Szapolyai István, együtt 26 alkalommal. A II. Ulászló által felkerült új arisztokráciához is ketten, Ráskai Balázs és Somi Józsa tartoztak, 22 alkalommal. Az arányok nagyjából ugyanazt mutatják, mint az 1499-1507 közti hat tágabb tanácslista. A valóságban azonban a Mátyás-kori „új bárók" és „új mágnások" aránya kisebb lehetett, mint ahogy a fent megfogalmazott11 1 kritériumok alapján kiszámítottuk. Erre 11 "Ld. fenn, 103.j.-nél.
