Századok – 1988

Folyóiratszemle - Rutland Suzanne D.: Ausztrália reagálása a zsidó menekültek bevándorlási kérelmére a II. világháború előtt és után 1093/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1093 hogy Lengyelországot hadfelszerelésekkel látja el, sem azt, hogy az angol hadiflottát háború esetén bevetik. Később a pénzügyi segítséget is elutasították. A Birodalmi Védelmi Tanács június 22-i ülésén a garancia katonai következményeit vizsgálva úgy határozott, hogy Lengyelországnak nyújtott segítség korlátozott légi akciókra terjedhet ki. Augusztus 28-án, négy nappal a világháború kitörése előtt az angol vezérkar még mindig nem döntötte el, hogy nyújtson-e közvetlen katonai segítséget Lengyelországnak, ha igen, akkor konkrétan mi legyen az. Sem a lengyel határok megvédésére, sem a keleti front létrehozására vonatkozóan nem rendelkezett átfogó tervvel. Az angol garancia Németországnak szóló figyelmeztetés volt, és nem célozta hatékony segítség nyújtását Lengyelországnak. A garancia-politika nem jelentett egy új angol Kelet-Európa politikát. (European History Quarterly, 1984. évi 2. szám, 183-209. о.) Cs. M. SUZANNED. RUTLAND AUSZTRÁLIA REAGÁLÁSA A ZSIDÓ MENEKÜLTEK BEVÁNDORLÁSI KÉRELMÉRE A II. VILÁGHÁBORÚ ELŐTT ÉS UTÁN Az 1930-as években Hitler hatalomra jutása után egyre súlyosabbá vált a menekültkérdés. Az új menekültválság miatt az ausztrál kormányra erős nyomás nehezedett, hogy változtasson bevándorlási politikáján. 1936 és 1939 között a kvótákat megemelték, a háború után pedig egy rövid időre megnyíltak Ausztrália kapui a menekültek előtt az ún. családi támogatáson alapuló bevándorlás alapján. A zsidó bevándorlás kvótájának emefését emberiességi és nemzeti érdekek diktálták. Jelentős szakadék volt azonban a menekültek hivatalos és nem hivatalos megítélésében. Az ausztrál közvélemény — zsidó és nem zsidó egyaránt —, bár megértéssel viseltetett a zsidók szenvedései iránt, nem támogatta a bevándorlást. A második világháború után a zsidó menekültek bevándorlása elleni tiltakozás a bevándorlási program leállításához vezetett. Az 1933-ban megállapított zsidó Menekültügyi Bizottság Ausztráliát lehetséges menedékhelyként tekintette a zsidók számára. 1933-ban a gazdasági válság következtében a hatóságok gyakorlatilag nem engedélyezték az Ausztráliába történő bevándorlást. Később a fellendüléssel párhuzamosan a kormány megkönnyítette a bevándorlás feltételeit. Közrejátszott ebben az is, hogy jelentős zsidó közéleti vezetők nyomást gyakoroltak a kormányra. A bevándorlást könnyítő kormányintézkedésekkel párhuzamosan megalakult az ún. Jewish Welfare Society (Zsidó Jóléti Társaság), amely a hivatalos ügyek intézésében nyújtott segítséget. A kormány jelentősen változtatott a bevándorlási politikáján, de ugyanakkor megpróbálta biztosítani, hogy azzal az ausztrál munkások ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, és szigorúan ellenőrzés alatt tartották a menekülteket. 1938-ban 200 ezer jelentkezési lapot osztottak szét Európában az Ausztráliába kivándorolni óhajtók számára. Ugyanebben az évben Ausztrália egyetlen brit dominiumként elfogadott egy, a menekültkérdés megvitatására szóló meghívást. Ausztrália önállóan döntött a részvételről és a követendő irányvonalról, ami egy új, Angliától független, önálló szakaszt nyitott az ausztrál külpolitikában. Az eviani konferencián Ausztrália hangoztatta, hogy gazdasági, kulturális okok, valamint a lakosság brit többségének megőrzése miatt a kvótát nem kívánja radikálisan emelni. A résztvevő országok hajlandónak mutatkoztak emelni a kvótán, de nem voltak hajlandóak a bevándorlási törvénykezésen változtatni, vagyis adott esetben például a bevándorlási kvóta-rendszert eltörölni. 1938-ban az európai zsidóellenes atrocitások következtében Ausztrália 3 éves idó'tartamra évi 5000, majd 6000 főre növelte a bevándorlási kvótát, ebből 4, illetve 5000 fő zsidó származású lehetett. A kvótát konzervatív elemek is támogatták, mondván, hogy a törvénykezés megóvja az országot a zsidók áradatától. Az érkező menekülteket a lakosság ellenségesen fogadta, elsősorban nem zsidó, hanem külföldi voltuk miatt. Az elangolosodott helyi zsidó közösség nem-zsidó, nemzeti alapon utasította el a menekültekkel való társadalmi érintkezést. Nem értették, hogy mi történik Európában, és