Századok – 1988

Folyóiratszemle - Landau Zbigniew: A lengyel kormány valutapolitikája az 1936–1939-es években 1090/V–VI

1090 FOLYÓIRATSZEMLE memorandum szerint ebben a térségban elképzelhetetlen a békés revízió. A szerzó tehát azt állítja, hogy Chamberlain nem ismerte a politikáját ellenző érvelést, majd folytatja gondolatmenetét. Halifax kijelen­téseit később úgy értelmezték, mint angol beleegyezést a kelet-európai revízióba, és hogy Chamberlain szabad kezet adott ehhez. Ez nem más, mint egy hibás külpolitikai vonalvezetés eredménye, amely a fegy­veres fenyegetést a rugalmassággal kívánta ötvözni, amennyiben Németország békés eszközökkel szerez érvényt igényeinek. Chamberlain sohasem szándékozott szabad kezet adni Németországnak; azt, hogy akaratát félremagyarázták, naivitásának következménye. Azon értelmezés, hogy a brit politika a Szovjetunió ellen irányult - állítja határozottan a szer­ző-, minden alapot nélkülöz. Ezt mutatja a Hendersonnak küldött eligazítás is 1937-ben, amely rámutat, hogy őfelsége kormánya ideológiai alapon semmilyen szovjetellenes szövetségben nem vesz részt. A leamington-irányvonal egy reménytelen kísérlet volt arra, hogy a fegyveres beavatkozás konkrét fenyegetése, vagy az arra való lehetőség nélkül diplomáciai módszerekkel tartsák fenn Közép-Kelet-Európa stabilitását. (The Australian Journal of Politics and History. 1986. No. 2. pp. 245-262.) B. L. LANDAU, ZB1GNIEW: A LENGYEL KORMÁNY VALUTAPOLITIKÁJA AZ 1936-1939-ES ÉVEKBEN 1. Valutapolitikai elképzelések. A nagy gazdasági világválság idején Lengyelországban a deflációs pénzügyi politika érvényesült. A ztoty aranyfedezetének a megtartása volt az elsődleges cél, ennek ren­delték alá az egész gazdasági politikát. Nem nyúltak a valutaértékelés eszközéhez, amelyet pedig sok ál­lam alkalmazott a gazdasági élet fellendítésére. A lengyel pénzügyi élet vezetői a válság utáni időkben is hűek maradtak az állandó értékű nemzeti valuta politikájához annak ellenére, hogy azt több oldalról erő­sen bírálták. 1935. okt. 13-án E. Kwiatowski vette át a pénzügyminisztérium vezetését. Két lehetőség között választhatott: vagy kitart az eddigi pénzügyi politika mellett, vagy választásokat vezet be. Kwiatowski az első mellett döntött. A gazdasági élet azonban változtatásokat követelt. Tovább tartott a válság éveiben elkezdődött valuta- és aranykiáramlás az országból. A Lengyel Bank vezetősége А. Кос elnökkel az élén, a valutaleértékelést ajánlotta a kormánynak. A javaslatot elutasították. A valutatartalékok rohamos csök­kenését a valutagazdálkodás korlátozásáról szóló 1936. ápr. 26-án kiadott rendelettel kívánták megakadá­lyozni. A rendelet nem zárta le a ztoty leértékelésének a problémáját. 1936 szeptemberében leértékelték a francia frankot, amelyet több európai valuta leértékelése követett. Lengyelországban 1936. okt. l-re konferenciát hívtak össze a további valutapolitika meghatározására. A konferencián Moscicki államfőn kívül Rydz-ámig+y miniszterelnök, Kwiatowski pénzügyminiszter, Kasprzycki hadügyminiszter, Zyndram-Kosciafltowski szociális miniszter, Roman ipari és kereskedelmi miniszter is részt vett. Jelen volt néhány miniszterhelyettes és magas rangú pénzügyminisztériumi tisztviselő, valamint az állami bankok elnökei is. A tanácskozáson megoszlottak a vélemények. A pénzügyminisztérium illetékes osztálya, valamint az ipari és kereskedelmi miniszter a leértékelés mellett szállt síkra. Maga a pénzügyminiszter viszont a le­értékelés ellen volt, s sikerült az álláspontja helyességéről az államfőt is meggyőznie. A konferencia vé­gül a leértékelés gondolatának az elutasításával zárult. Hasonló álláspontot foglalt el 1936. okt. 5-én a minisztertanács is. A gazdasági élet nem engedte azonban a kérdést végleg levenni a napirendről. Rydz-ámigty miniszterelnök F. Mfynarskit, a Lengyel Bank egykori elnökhelyettesét Londonba küldte az angol pénz­ügyi körök véleményének kipuhatolására. Az angolok a valutaértékelést ajánlották, s ezt fontos politikai lépésnek is tekintették. Véleményük szerint Lengyelország két lehetőség közül választhat: 1. vagy leértékeli a zlotyt, és a „sterling-blokk"-hoz csatlakozik, 2. vagy a Németország által folytatott autarchikus politi­kához kapcsolódik. Az angol pénzügyi körök meggyőződése szerint a ztoty változatlan értékének a meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom