Századok – 1988

Történeti irodalom - Wozniak Andrzej: Kultura wsi mazowieckiej wsi panszczyznianej XVIII i poczatku XIX wieku. (Wybrane zagadnienia) (Ism.: Tagányi Zoltán) 1074/V–VI

1074 TÖRTÉNETI IRODALOM raszti kézbe is átkerülhetett, többek között a törpetelkes zsellér-elemek kisegítő jövedelmi forrásaként szolgálva. Ezenkívül voltak még olyan esetek, hogy ennek révén még tetemesnek tekinthető paraszti vagyonok is kialakulhattak. Olyan jellegil adatok is ismeretesek, miszerint a kocsmáltató parasztok kezén akár 10—12 laneuszt is kitevő birtok koncentrálódott. Mindezekből látható, hogy a robotoltató majorsági gazdaság léte ellenére, különösen a robot és annak nagyságának mértéke a vizsgált területeken ugyancsak korlátozott jellegű volt, sőt mi több, ugyanezen vidék esetében láthatjuk, hogy maga a paraszti és jobbágyi elem a városi piaccal is felvehette a kapcsolatot. így 7-10 km-es körzetekben a városok körül vonzáskörzetek alakulhattak ki. A jobbágyok vágómarháikat a városi céhek mészárosai számára adhatták el, ugyanakkor gabonával is jelentkezhettek a helyi, lokális heti, havi vagy évi piacokon, ezt elsősorban helyi városok pékéi körében értékesítve. A szerző kutatásai szerint egy egész laneuszos jobbágy telkéről 40 q, ugyanakkor a féllaneuszos gazdaság féltelkéről évi IS q gabonát vihetett piacra. így ezen piacozási adatokból is láthatjuk, hogy túl általános volna a majorsági gazdálkodásról alkotott kép, ha egyedül csak a nemesség foglalkozott volna Lengyelországban a Visztulán lebonyolított úsztatásos gabonakereskedelemmel, majorsági üzem ilyen jellegű termelői profilja bázisára támaszkodva. így ezen munka bemutatása révén is látható, hogy a soltészi, majd pedig ezek alapján kialakuló majorsági gazdaságok esetében ezen üzemek nagyon sok önellátói vonást mutatnak fel kisvolumenű termelésükkel, illetve ennek fenntartása érdekében megkövetelt szolgáltatások jellege révén is. Ugyanakkor nagyon plasztikusan látható, hogy az az üzem, melyből a robotoltatónak nevezett majorsági üzem kibontakozott, a lengyel terminológia esetében a „mansus" fogalma alatt jelentkezik, mely a régi „praedium", illetve „possessio" jellegű birtok igen sok vonását őrizte meg, és ez képezte Lengyelország esetében a későbbi korszakban klasszikus majorsági gazdaság kialakításának alapját a 15 és 16. sz.-ban, addig amíg Magyarország esetében ez a 13-14. sz.-i agrárfordulat idejéig létezett csak. Tagányi Zoltán ANDRZEJ WOZNIAK: KULTURA WSI MAZOWIECKIEJ WSI PANSZCZYZNIANEJ XVIII I POCZATKU XIX WIEKU. (WYBRANE ZAGADNIENIA) A MAZOVIAI FALU KULTÚRÁJA A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS KORSZAKÁBAN, XVIII. SZ. ÉS A XIX. SZ. KEZDETE Ossolineum. Wroctaw-Warszawa-Kraków-Gdaiisk-Lódz. 1987. 154 oldal Andrzej Wozniak tanulmánya azon egykori magyar néprajzos kollegák - pl. Takács Lajos vagy Földes László — munkásságára emlékeztet, akik úgy igyekeztek szakítani a hagyományos néprajzi konvenciókkal, hogy a történelmi források tanulmányozására is támaszkodtak. így ó Mazovia esetében falurendtartások analízise segítségével igyekszik e vidék parasztságának kultúráját vizsgálni, amint ezt Imreh István nemrég magyar vonatkozásban a „Rendtartó falu" székely anyagai és rendtartásai esetében tette. A vizsgálat forrásanyagának megválasztását a néprajzelmélet analízisével is képes alátámasztani. Elsősorban Quesney-ra, a francia közgazdászra hivatkozik, aki - mint ismeretes - a merkantilizmus elméletét dolgozta ki a fiziokratizmussal szemben, majd pedig Staszic nevének említésével a lengyel felvilágosodás gondolati áramlataira is utal. így a hagyományos fiziokrata szemléletű néprajzzal szemben - miszerint az értéktöbblet csak a mezőgazdaságban termelhető meg - a merkantil és a korai felvilágosodás gondolkodóira hivatkozik, akik a filozófiai pozitivizmus előfutáraiként foghatók fel. Ezen elméleti megfontolások alapján kerülhet sor a történeti forrásanyagok vizsgálatára és elemzésére, melynek egyik kezdeményezője a maga idejében Józef Burszta volt a lengyel néprajzban. A szerző tanulmányában a falu egyes intézményeit, a faluközösséget és bíráskodási rendjét, a falusi portát, gazdaságot és a családot mutatja be és vizsgálja Mazovia területén, majd pedig a „budnicy"nek nevezett perifériális szolgáltató népességről is megemlékezik. Annak ellenére, hogy tanulmányában a történeti forrásanyagon túl elsősorban a lengyel történeti irodalom és könyvészet eredményeire támasz-