Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Borsi-Kálmán Béla: Együtt vagy külön utakon. A Kossuth-emigráció és a román nemzeti mozgalom kapcsolatának történetéhez (Ism.: Urbán Aladár) 969
TÖRTÉNETI IRODALOM 969 színvonalán álló keresése ez teszi Jakab Elek életmüvét maradandóvá, s egyben érdemessé arra, hogy a szélesebb olvasóközönség sok tízezres nyilvánossága elé kerüljön. Itt azonban Egyed Ákos feladata szinte reménytelenül nehéz volt. A Téka-kötetek terjedelme ismeretesen tíz szerzői ív körüli — ebben mutatni valamit egy önálló kötetek hosszú sorára, kisebb tanulmányok s még inkább népszerűsítő cikkek százaira terjedő életműből még akkor is nehéz lenne, ha Jakab Elek rövidebb tanulmányokban vagy kötetösszefoglalókban tárta volna olvasói elé elvi mondanivalóját. Ez azonban nem volt kenyere. így a válogató nem tehetett mást, mint vállalta a kockázatot: vagy telitalálatot ér el, vagy semmit sem mond. A kötet összeválogatása három telitalálat: közli Jakab Elek talán legklasszikusabb tanulmányát a székely határőrség felállításáról (az azt követő történeti irodalom, Szádeczky Lajos terjedelmes bevezetéssel ellátott forráskiadványát is beleértve, voltaképpen nem tudott lényegesen újat mondani erről a bonyolult kérdésről Jakab Elekhez képest), a megjelenése óta változatlan alapműnek számító dolgozatot az erdélyi hírlapirodalom 1848-ig tartó szakaszáról (ennek tárgyilagossága is példamutató a három erdélyi nép sajtójának ismertetésében) és végül egy szakaszt „A kírályföldi viszonyok ismertetésé"-ből: az ottani magyar és román jobbágyok, valamint szász zsellérek helyzetének rajzát. A válogatás sikerült, de Jakab Elek bemutatása is. A kiváló múlt századi erdélyi magyar történész életét és munkásságát egy fél század előtti monográfia már összefoglalta. (Gál Kelemen: Jakab Elek életrajza különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére, Kolozsvár, 1938). Gál Kelemen azonban inkább volt érdemes középiskolai történettanúr, mint történész. Egyed Ákos feladata volt az, hogy a Téka-kötetek bevezetőjének szokásos terjedelmében (kb. másfél szerzői ív) Jakab Eleknek ne csak életrajzi vázlatát adja meg, hanem munkásságát is a helyére tegye. Egyed Ákos pontosan állapítja meg Jakab Elek helyét a magyar pozitivista történetírásban; amellett vállalkozik arra is (Jakab Elek publicistaindulásában és egyáltalán nem apolitikus szemléletében,teljesen indokoltan), hogy hőse szellemi alkatának politikai vonásait is bemutassa. így tudjuk meg az 1848 előtti, Montesquieu, Franklin, Thierry, Guizot, a magyar liberálisok közül pedig Széchenyi, Wesselényi, Bölöni Farkas Sándor, Kossuth és Eötvös müvein nevelődött fiatal publicistáról, hogy 1846—47-ben „Oláhügy" című hírlapi cikksorozatában szenvedélyesen állt ki a közteherviselés, a jobbágy birtokbírhatása és személyes szabadsága mellett; hogy 1853-ban újra megszólalva a sajtóban, pontosan veszi célba az új abszolutizmus rendszerének ellentmondásait: „a nép személyes jogot, szabad földet is kapott... de ez még nem elég a világi idvességre" — a polgári rend alapján polgári intézményrendszernek is kell emelkednie. „Elpusztítottak megírt könyveim" — panaszkodott 1889-ben egy magánlevelében az akkor 69 éves Jakab Elek. Egyed Ákos bevezetője zárásánál végső mérlegként ellentmondást jelent be ezzel a tétellel szemben. Ezt valljuk vele együtt mindazok, akik szaktevékenységünkben forgatjuk múlt századi kiváló történetírónk műveit. Tegyük hozzá: Egyed Ákos kitűnő kiadványának érdeme, hogy ezek a müvek megkaphatják a szélesebb olvasóközönség megbecsülését is. Trócsányi Zsolt BORSI-KÁLMÁN BÉLA EGYÜTT VAGY KÜLÖN UTAKON A KOSSUTH-EMIGRÁCIÓ ÉS A ROMÁN NEMZETI MOZGALOM KAPCSOLATÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ Magvető Könyvkiadó, Budapest 1984. 229 oldal A „Nemzet és Emlékezef'-sorozat jelen kötete újonnan feltárt anyagok segítségével mutatja be a magyar emigráció és Cuza román fejedelem 1863—64. évi tárgyalásait. Bár a szerzőnek — bölcsészdoktori értekezését leszámítva — a tárgykörben ez az első nagyobb munkája, elöljáróban leszögezhetjük: mind a
