Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Táncsics Mihály. A Magyar Történelmi Társulat; az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga (Ism. Pajkossy Gábor) 963
TÖRTÉNETI IRODALOM 965 Spira György referátuma (amely időközben a Magyar Tudomány 1984-es évfolyamában is megjelent) Táncsicsnak a magyar képviselőházban 1848 júliusában a Bécsnek az olasz függetlenségi háború leverésére nyújtandó katonai segély kérdésében lezajlott vitában játszott szerepét elemzi. Spira Táncsicsnak a teljes függetlenségre irányuló javaslatát joggal minősíti naivnak, ám szerinte a Batthyány-kormány politikája sem nevezhető naivitásoktól mentes reálpolitikának. (Spira nem tér ki arra, hogy mennyiben lettek volna meg a bel- és külpolitikai feltételei annak, hogy Bécs követeléseit visszautasítsák.) Sőt, a kormánytöbbség illúziói károsabbak is voltak a Táncsicséinál, mivel fékezték az ellenforradalom támadására való felkészülést, míg Táncsics tevékenysége — illúziói mellett is — segítette azt. Két referátum foglalkozik az életmű fontos, ám mindeddig szinte figyelmen kívül hagyott termékeivel. — Korábbi irodalomtörténetírásunk az Életpályámat nem tekintette szépirodalmi alkotásnak, a szűkebb értelemben vett szépirodalmi munkákat viszont a szüntelen előtörő személyesség és didaktikus szándék miatt nem becsülte sokra. Szörényi László kedvezőbb eredményhez jut. Tanulmányában vonatkoztatási pontul Táncsics főművét, vallomásos önéletrajzát választva a szépirodalmi müveket elemzi. (Sajnálatos, hogy maga az önéletrajz így kimarad az elemzésből.) Szörényi közülük a budai fogságban, levélformában írott Gyásznapok emléke ... c. munkáját tartja a legszebbnek, amelyben személyes vallomás, pedagógiai utópia és társadalombölcselkedés keveredik. A Rényképek című, az 1830-as évek közepén született levélregény kapcsán Szörényi rámutat arra, hogy Táncsics utópikus társadalomrajzának a korábban gondoknál jóval fontosabb forrása volt a Bölöni Farkas Sándor által könyvében és személyesen is közvetített Amerika-kép, mint megvalósítandó eszmény; a Pazardi című regénnyel (1836) kapcsolatban feltételezi, hogy a befejezésben kifejtett történetfilozófiai dilemma Petőfire (Az apostol szőlöszemhasonlata) is hatott; végül kiemeli a Tordai Endre . .. című, szintén az 1830-as években készült regénynek ama kitűnő fejezetét, amelyben Táncsics azt jeleníti meg: mit is vár a parasztság a reformországgyűlésekre készülő nemességtől. Unger Mátyás előadása a tankönyvíró Táncsiccsal foglalkozik. A népből jött plebejus tanító az 1840-es évek elején, illetve az 1850-es évek végén tucatnál is több nyelv- és történelemkönyvet, sőt természetismereti és földrajzi tankönyvet is írt: általában rövid, gondolkodtatásra törekvő, ám nemegyszer merev rendszerű összefoglalásokat. Magyar nyelvi — a kor mércéjével mérten szakszerű — tankönyveit eddig inkább az tette ismertté, hogy Táncsics igen ötletes módon élt a példamondatok, a szabálymagyarázatok adta lehetőségekkel, hogy demokrata eszméit terjessze. Felfogása még nyilvánvalóbbá válik történelemkönyveiben: mértéke itt is a józan ész (ami egyoldalúságokhoz is vezeti), szeretettel kíséri a parasztság sorsát, itt is hangot ad meggyőződésének, hogy a köztársaság az ideális államforma; 1848 előtt még a reform, 1859-ben már a forradalom útját tartja a „nemzetek boldogulása" optimális módjának. Magyar történeti tankönyveiben nagy hangsúlyt kap az őstörténet — Horvát István felfogását követő — előadása. Erényi Tibor előadása Táncsics és a kiegyezés utáni magyar munkásmozgalom kapcsolatának különféle, többnyire aktuálpolitikai fogantatású értelmezéseit tekinti át. A partnerek egymástól különböző eszmei alapállása miatt szükségszerűnek tartja azt, hogy az együttműködés csupán hónapokig tartott, és történelmietlennek minősíti azt a feltételezést, amely szerint Táncsics életmüve valamiféle magyar szocializmus kiindulópontja lehetett volna. Kiemeli azonban, hogy Táncsicsnak az Általános Munkásegylet elnöki tisztére való felkérése olyan, lényegében az egész dualizmus során érvényesülő politikai koncepció (a függetlenségi párt felé való kritikus orientáció) része volt, amely megakadályozta a szociáldemokrácia politikai elszigetelődését, aminthogy ez az orientáció tette lehetővé azt is, hogy a szociáldemokrácia — az államsegély-ügyben csupán epizódot látva — magát Táncsics örökösének is vallja. A tanulmánykötet Táncsics politikai pályájának, eszmevilágának, irodalmi tevékenységének legnagyobbrészt eddig még nem vizsgált lényeges mozzanatait tekintve át tükrözi a kutatás jelenlegi állását, és jelzi a hiányokat is. így például további kutatások szükségesek Táncsics eszmevilágának feltárásához, s igen szükséges annak vizsgálata is, hogy milyen személyes és társadalmi indíttatások, illetve eszmei-politikai hatások vezették Táncsicsot a nemzeti kérdésről, a magyarosodásról vallott felfogásához, amelyben a nevetséges elemek zsarnoki gondolatokkal keverednek. A kötet remélhetőleg segíti a Táncsics-kutatást, és ösztönözni fogja a 19. századi eszme- és politikatörténeti kutatásokat is. Pajkossy Gábor
