Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Hengl; Ferdinand: Deutsche Kolonisten in Komitat Baranya (Ungarn) 1688-1752. (Ism.: Kőhegyi Mihály) 962
TÖRTÉNETI IRODALOM FERDINAND H ENGL DEUTSCHE KOLONISTEN IM KOMITAT BARANYA/UNGARN 1688—1752 Darmstadt, 1983—1985. Herausgegeben vom Arbeitskreis Donauschwäbischer Familienforscher. I—III. kötet, 781, 748, 199 oldal NÉMET TELEPESEK BARANYÁBAN, 1688—1752. Hazai németségünk történetének egyik legnagyobb szabású vállalkozása Hengl Ferdinánd háromkötetes könyve, melynek első részében a családnevek, a másodikban az egyes községek történetére vonatkozó adatok, a harmadikban az egész megyét érintő fejezetek vannak. Az I. kötetben található előszóban három nyelven (német, magyar, szerbhorvát) mondja el a szerző az összeállítás és forrásfeldolgozás mikéntjét és korlátait. Anyagának legnagyobb részét a három évenként megismételt megyei összeírásokból, illetve az anyakönyvekből merítette. A népességtörténetet 1688-tól, gyakorlatilag tehát a török alóli felszabadulástól 1752-ig követi nyomon. A családnevek betűrendben következnek, de itt rendkívüli nehézségekkel kellett megbirkóznia az összeállítónak a következetlen írásmód miatt. Számításaink szerint mintegy 11 000 családfő — lehet özvegyasszony is — szerepel a könyvben. Az egyes nevek alatt a feleségek (a 2. és 3. is) neve, valamint a gyerekek születése is megtalálható. Ez összességében 37—38 000 személyt jelent. Elképesztően hatalmas szám. Módszertanilag azonban komoly buktatók vannak a névsorban, s ez nagymértékben megnehezíti használhatóságát. Nem olyan típusú hibákra gondolunk, mint all. oldalon, ahol Agermon Mihály két hellyel korábbra kell kerüljön, mert egyszerűen nincs jól besorolva, hanem olyanokra, mint a 12. oldalon szereplő négy Albert Jánosra, ahol első felbukkanásuk (adó, születés, házasság) ideje szerint kellene — véleményünk szerint — következniük. Amennyiben a keresztnevek nem egyeznek, úgy egyértelmű a sorrend, nem lehet tetszőlegesen egymás után tenni őket, amint az többször is előfordul. A keresztnevek németül szerepelnek a könyvben. Az eredetiben — különösen az anyakönyvekben — nyilván latinul. A következetlen írásmód (pl. Conrad-Konrad, Filip-Philip, Theodoricus-Theodor-Teodor) tovább növeli a zavart. A legnagyobb baj azonban akkor van, ha a feldolgozó hol így, hol úgy tartja nyilván valószínűleg ugyanazt a családnevet. Az A betűhöz került besorolásra az Olbrecht, Oller, Umrein és Oszmán család. А В betűhöz a Pabsthum, Pabstum, Pach, Poch, Рок (méghozzá ebben a sorrendben), Pak, Pokin, Poch, Pakesz, Pages, Pachus stb. család — s mindez két oldal adata csupán. A 724 В betűhöz sorolt név közül 463 nem ide, hanem a P betűhöz tartozik (63,9%). А С betűnél számos Z betűs név található. A besorolás szempontjai nem világosak. Néha mintha a mai helyesírás, vagy kiejtés játszana szerepet. Az egykori anyakönyvekbe, különösen ha a pap nem tudott németül, igen következetlenül kerültek bejegyzésre a nevek. Egy-egy név még akkor is több alakban szerepel, ha biztosan tudjuk, hogy ugyanarról a személyről van szó. A szerző akkor is а В betűnél hozza a nevet, ha valamennyi változata P betűvel kezdődik (Pursehl, Porrsl, Pusslli, Purssl, Porstl, vagy Pukler, Puklerth, Pugler, Puckler). Vannak persze vegyesen lejegyzett nevek (pl. Purger, Bürkét, Purgat, Purgeth, Porgeth, Burgeth, Purghard), ilyenkor végképp nem lehet tudni, miért oda kerültek az egyes nevek, ahol éppen szerepelnek. A hatalmas anyagon csak utalással lehetne úrrá lenni. A II. kötetben a 185 ma is létező település betűrendben követi egymást. Az elpusztult falvak nem szerepelnek külön, hanem határuk hovatartozása szerint épülnek be az élő falvak anyagába, s így gyakorlatilag — ha eleve nem tudjuk földrajzi helyüket — csak a kötet teljes elolvasásával találhatók meg. Az 1950-es években összevont települések nevét is csak jelenlegi alakjukban hozza, tehát az utótag megbújik.
