Századok – 1987
DOKUMENTUMOK - Bodrogi Rezső - Borsi-Kálmán Béla: Kossuth rendíthetetlen híve: Ihász Dániel 923
946 DOKUMENTUMOK a Schwarz Gyula52 banquett-én azt mondá hogy „ha mindjárt Deák és Eötvös5 3 pártja holt tetemein mennek is keresztül, de a kitűzött czélhoz mégis elfognak érni" — Adná az Isten mert czélok Isteni. Schwarz Gyula (személyessen nem ismerem) derék egy fiatal ember 's ha a hazának van jövendője ő neki szép feladat esik dicsőségül. Sajnos hogy mi száműzöttek más üvegen látjuk a jövőt nékünk nem mutatkozik oly rozsa szinben, mint sok minden áron békülőnek[. . .] Martius hó 8-kán 1866. X Kedves lelkem a Martyr húgom! Már magam is restellem hogy oly rég adósod vagyok a'[.. .]5 4 leveledre válaszai, de talán jobb hogy halgattam. Hanem mit is irjak neked kedves jó Luizám? neked a' kit az irtózatos a'vigasztalhatatlanul irtózatos csapás, Gizellád halálával az örömtelenöl sötét bú, 's gyász örvényébe sodort, csapás, csapás után,— a' seb nem csak vérezni fog míg élsz,— de sőt nem is hagyott egyébb vigasztalást fel számodra, minta' sirt, melyfelé szegény te, örömest sietnél;— képzelem szegény áldott jó húgom, lélekben 's testben szétzúzva, lézengsz 's virasztasz újra haldokló gyermeked mellett mint a' megtestesült bánat.— Lelkem egész erejét ösze kell szednem hogy most is, hogy é sorokat irom könyek ne öncsék el arczomat,— szinte látlak hogy miként törsz meg a' náladnál erősebb bú és agály alatt. Istenem minő élet ez a' mienk! Körülöttünk bú bánat,— előttünk aggály 's reménytelenség, és igy hanyatlunk az enyészet felé.— Hanem hidd el kedves jó Luizám, a' minő búskomor életuntvagyok ma, fogékonytalan minden iránt, mit az élet nyújthat, olyan leszek mig élek mindig, ha egy ezredévet élnék is,— én örülni többet semminek sem tudok, de azért biztos lehetsz hogy testvéri szeretettel ohajtanálok árva keblemhez szorítani,— irányodba 's egypár más rokonim irányában az vagyok a' ki voltam mindig — változni nem tudok, bár tudni óhajtanék, mert az én érzéseim mellett a' világ egy örömtelen sivatag, 's az élet átkos egy teher,— még ezen maroknyi napokat, miket még átélni kárhoztatva leszek, hazámra 's rátok gondolva morzsolgatom le. Megbocsáss édes Martyr húgom hogy a' fájdalom húrjait pendíttém meg, de hidd el jó esett komor lelkemnek, hogy fájdalmamban mellynek mélységét aligha képes más ember felfogni, keresem üdvömet,— tudom hogy soraim téged is komolyabbá "Schwarz Gyula (1838—1900), történész, egyetemi tanár, kultúrpolitikus. ' Eötvös József (1813—1872). 54 Nehezen olvasható szó, talán: két.
