Századok – 1987
DOKUMENTUMOK - Bodrogi Rezső - Borsi-Kálmán Béla: Kossuth rendíthetetlen híve: Ihász Dániel 923
924 DOKUMENTUMOK úgy hisszük, ez nem minden, legalábbis nem kielégítő magyarázat. Túl azon a nagyon izgalmas eshetőségen, hogy Ihász alaposabb megismerése Kossuth bonyolult egyéniségének jobb megértéséhez is közelebb vihet, hiszen egyetlen „választás" sem írható teljesen a véletlen számlájára, volt Ihász jellemében, egyéniségében valami megnyerő, közvetlen, megnyugtató6 vonás, amely alakját még azon sors- és harcostársai számára is rokonszenvessé tette, akik egyébként fölkészültségétől, szellemi képességeitől nem voltak elragadtatva,7 vagy, és ez sem mellékes, nem szívlelték az emigráció legrangosabb személyiségét, Kossuthot. Valóban tény ugyanis, hogy Ihász cselekedeteit, feladatait, szerepvállalásait, illetve ezek korabeli (és persze mostani) megítélését nem lehet elválasztani Kossuth értékelésétől. És épp ez az, ami Ihász személyét a történeti kutatás számára fontossá teheti, „megemelheti", hiszen olyan tükör ő, melyben halhatatlan barátja eszméi, gondolatai, reményei és vágyai látszanak, de vissza is verődnek rá, más fénybe vonva, legalábbis tovább árnyalva azokat. Éppen e sajátos összefonódás8 miatt tekinthetünk fontosnak minden olyan adatot vagy forrást, amely kapcsolatuk további feltárásához és megértéséhez újabb fogódzókat ad a kutatók kezébe. Ráadásul ezúttal egész forráscsoporttal van dolgunk. Ihász Dániel, miként legtöbb kortársa, kiterjedt levelezést folytatott osztályosaival, elöljáróival, barátaival, köztük természetesen Kossuthtal is. E leveleinek többsége nagyjában-egészében ismert. Ugyancsak előkerült jó néhány, családtagjaihoz írt levele is, a válaszlevelek tekintélyes hányadát pedig az Országos Levéltár Ihász Dániel című fondja őrzi (R 125). Mindeddig ismeretlenek voltak viszont azok a levelei, amelyeket, szinte napra pontosan, harminc esztendőn át legkedvesebb unohakúgához, Bodrogi Józsefné született Nagy Lujzához intézett.0 Mit tartalmaznak ezek a levelek? Mindenekelőtt Ihász őszinte ragaszkodását olvashatjuk ki belőlük népéhez és szülőföldjéhez, amelyeket a számkivetettség keserű éveiben érthetően még szebbnek s még vonzóbbnak érez, mint amilyenek a valóságban voltak. Hajlamos ő is, mint megannyi emigráns társa, hazáját azzal a „virtuális Magyarországgal" azonosítani, amelynek megvalósítása a reformkor e nagy nemzedékének szeme előtt lebegett, cselekedeteinek, harcainak mozgatórugója volt. És amelyet meg kell szabadítani a Habsburg-önkénytől, minden eszközzel és minden áron. Hiszen mi más is lehet a célja a politikai emigrációba kényszerült, legszebb éveikben hazájuktól elszakadt, tetterős férfiak seregének? A hazatérés, a kényszerűen Magyar Nemzet, 1966. május 6., 4.) Egy korábbi levelében, utalva bensőséges kapcsolatukra, egyenesen testvérének nevezi, ld. Kossuth Lajos—Ihász Dániel, Torino 1867. IX. 24. (A levél Bodrogi Rezső tulajdonában van, részlegesen közölve: Bodrogi R. i. h.) 6 Vö.: Tanár к y 82. 1 Horváth Mihály — Ihász Dániel, Genf 1864. március 22., OL Ihász iratok. 8 „.. . hiában ! olyan igen összeszoktunk, mi nem barátok, hanem igazán testvérek vagyunk..." írja Kossuth 1867. szeptember 24-i levelében. (Vö. 5. jegyzet!) "A gyűjtemény Bodrogi Rezső birtokában van. A dátummal ellátott levelek legkorábbika „Kutahijaban" íródott, 1851. március 19-én, a legutolsót pedig Ihász Baraccone di Collegnoban keltezte, tíz nappal halála előtt, 1881. március 31-én.
