Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: Marczali Henrik történetírói pályakezdése 903
920 GLINST PÉTER követelt kizárólagos hitelt álláspontjának. Általában igen mérsékelten fogalmazta meg mondanivalóját, s vitathatatlan, hogy ő mondotta ki a modern magyar történetírásban először: Anonymus nem a honfoglalás, hanem elsősorban a saját korának forrása.62 Mindezek értékelésekor természetesen figyelembe kell venni, hogy az 1870-es évek végén a nyelvészet (sem a magyar, sem a türk nyelvészet) még nem szolgált olyan eredményekkel a történettudomány számára, mint évtizedekkel később. Marczali Anonymus-elemzése tulajdonképpen a történettudományi módszerek akkor lehetséges alkalmazását, annak kétségtelenül a csúcsteljesítményét jelentette. Egyedül történeti kritikával (nem hiperkritikával!) más eredményre aligha lehetett jutni. Fordulatot később éppen a nyelvészet új eredményeinek felhasználásával értek el. Hasonló érdemek jellemzik későbbi forrástani tanulmányait is. Marczalit ma már a 18. század elhivatott történetírójaként emlegetik a történettudomány történetében, aminek oka tulajdonképpen az, hogy a középkorra vonatkozó tevékenységét a Hóman—Szekfü-féle összefoglalás kiszorította a történeti köztudatból. Az 1920-as évek második feléig azonban középkori tanulmányai közkézen forogtak, a fiatalabb kutatók azokat rendszeresen idézték, s csak az említett népszerű összefoglaló szorította ki főbb műveit a történetírók látóköréből. Forrástanulmányait először az árpádkori forrásokra terjesztette ki. Németországban megkezdett tevékenységének lökést adott egy akadémiai pályázat, melynek eleget téve látott neki annak, hogy még 1878-ban megírja „A magyar történet kútfői az Árpádok korában" c. könyvét. Ez azután elnyerte az akadémiai pályadíjat.63 Ez, a magyar történeti irodalomban addig páratlan munka rendszerezi és szisztematikus vizsgálatnak veti alá a kornak egyes forrástípusait, magyarokat és külföldieket egyaránt. Még a legnagyobb ellenfelek, mint Mátyás Flórián vagy Pauler Gyula is kiemelik Marczali hatalmas világirodalmi tájékozottságát, az összefüggések felismerését és felszínre hozását, s nem vitatják el a széles európai látókört sem az élénken gondolkodó történetírótól, aki ezen az egész területen számos új szemponttal gazdagította a magyarországi forráskritikát.64 S mint az Anonymus-kérdésre, most az Árpád-kor egész időszakának forráskritikai tanulmányaira érvényes, hogy Marczali alapvető fordulatot hajtott végre: szempontjaival, észrevételeivel, gondolataival oly mértékben módosította a kutatásokat, hogy tanulmányai után már nem lehetett abban a mederben folytatni a magyarországi forráskritikai kutatásokat, amint azok azt megelőzően folytak (nem véletlenül jellemezte Szekfű Gyula e munka elkészítését " Az elég éles hangú vitaírásokra is viszonylag mérsékelten válaszolt: Marczali Henrik: Anonimus Belae Regis Nótárius. Századok. 1879. 170—176. A kérdés legújabb összefoglalása: Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés története. Bp. 1978. Marczali álláspontja és vitái: 45—55. és 68. " Marczali Henrik: A magyar történet kútfői az Árpádok korában. Bp. 1880. 135. Németül — kibővítve — 1882-bcn jelent meg (Id. a 44. sz. jegyzetet). 64 Pauler elismerő és ugyanakkor kritikus bírálatát Marczali munkájáról ld. Budapesti Szemle, 1880. 23. k.423—431. Marczali néhány kérdésben vitába szállt Pauler álláspontjával (Uo. 24. k.,215—218. Pauler válasza uo. 218—223.).
