Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
900 HERMANN ROBERT Ugyanez a politikai iskolázatlanság és taktikai érzék jellemzi a nyilatkozat katonai részét is. A nyilatkozat éppen azért érvelt katonai jellegű példákkal, mert nem voltak politikai nézeteltérések Görgei és az OHB között; viszont a kormányzat katonai-politikai balfogásai hoztak létre egy politikai válsághelyzetet a hadsereg tisztikarán belül. A hadiesemények korántsem korrekt és tendenciózus tárgyalása megadta az oppozíció látszatát a tisztikar maradni akaró, de az OHB-val azonosulni nem tudó részének; de nem adta meg a tényleges oppozíció lehetőségét. A nyilatkozat kétségkívül nyitott eszmei struktúrát jelentett; de éppen e nyitottsága révén volt alkalmas a különböző érzelmű tisztikar ideiglenes összekovácsolására; tényleges értelmezése pedig Görgeitől függött. A nyilatkozat kétségkívül magában hordozta az engedelmesség felmondásának lehetőségét; de hogy a tábornoknak nem voltak ilyen szándékai, azt jól bizonyítja, hogy január 20. előtt, amikor még nem lehetett tudomása sem Perczel, sem Klapka sikereiről, újra érintkezésbe lépett az OHB-val, ezután pedig szinte naponta küldte tudósításait a kormánynak.184 Ami a manifesztum nevezetes négy pontját illeti, az elsőhöz nem szükségeltetik sok magyarázat. A külső ellenség csak a császári csapatokat jelenthette. A republikánus izgatásokra vonatkozó pont nem annyira konkrét fenyegetés, mint inkább a monarchista érzelmű tisztek megnyugtatását szolgáló lépés kívánt lenni. A harmadik, Mészárosra és Vetterre vonatkozó pont két szempontból érdemel figyelmet: 1., Ez a pont volt hivatva igazolni a jogfolytonosság fikcióját. 2., Egy, a háború követelményeinek megfelelő állapot létrehozását célozta. Az ugyanis tagadhatatlan, hogy a seregparancsnokok irányítása a hadügyminisztérium és nem a polgári kormányzat feladata. Görgei természetesen tudta, hogy Mészáros nem alkalmas e feladat ellátására, s tudta azt is, hogy Kossuth aligha egyezne bele szerepének ilyetén csökkentésébe. Tudta azt is, hogy a hadügyminisztériumtól érkező utasítások úgyis Kossuth keze nyomát viselik magukon. Ugyanakkor csak ilyen módon lehetett kiküszöbölni a tisztikar egy részének az OHB elleni, valljuk be, érthető ellenszenvét. Hozzáteendő, hogy maga Kossuth is, valószínűleg a móri csatavesztés hatására 1849. januárjától egyre ritkábban adott ki egyenes katonai utasításokat; ezt a feladatot a hadügyminisztérium erre hivatott táborkari osztálya látta el. A negyedik, látszólag a legproblematikusabb pont nem volt sem felajánlkozás az ellenségnek, sem a hadseregnek a kormány fölé helyezése; egyszerűen abból az elgondolkodtató tényből vette eredetét, hogy az országgyűlés akkor küldött békeküldöttséget Windisch-Grätzhez, amikor a kormány a hadseregnek csatát rendelt; s hogy e követküldésről nem értesítette a hadsereget. S e tény nemcsak Görgeit és tisztikarát, hanem Csányt, Perczel tisztjeit s általában, az egész közvéleményt nyugtalanította.185 Görgei Vácott még 184 Kossuth január 24-i levele Szemeréhez. KLÓM XIV. 210—11.; Szemere Klapkához 1849. jan. 29. OL H. 147. Vegyes iratok. 13. doboz 402^4. ff.; Motesiczky István Szemeréhez 1849. jan. 20. OL H. 2. Kossuth Polizei Akten 592. és Görgei a hadügyminisztériumhoz 1849. jan. 25. Görgey István i. m. 169—70. 185 Csányi Kossuthhoz 1849. jan. 2. KLÓM XIV. 17.; Hunfalvy naplója jan. 4.; 141. o. Matolay Etele. Visszaemlékezéseiu honvéd életemre. Sátoraljaújhely. 1883. 46—47.; Csengery Antal: Deák békekövetsége Windischgraetznél. In: Kónyi Manó szerk.: Deák Ferencz beszédei. 2. kiad. 2. köt. Bp. 1903. 368—9.
