Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
GÖRGEI VÁCI MANIFESZTUMÁNAK HISTORIOGRÁFIÁJA 897 önvédelmi harc ügyének.18 0 Ugyanakkor nem akarta nyílt ellenszegülésre bírni a hadsereget az OHB-val szemben. Ha a forradalom ügyét akarta volna elveszejteni, elég lett volna, ha engedelmeskedik az OHB parancsának, és csatát vállal a főváros előtt. Görgei megegyezési szándékát nem tartja elképzelhetetlennek, de a rózsahegyi tárgyalás szerinte ennek ellenkezőjét bizonyítja.18 1 Görgei és a nyilatkozat viszonyáról szólva lényegében Pethő nyomán halad: Görgeinek meg kellett szabadítania a régi sorhadi tiszteket „a kétszeres katonai eskü bénító ellentmondásától". Ezért kellett formálisan cáfolnia azt, hogy a nemzeti kormány forradalmi útra tért volna, s fenntartania a jogfolytonosság jelentette fikciót. „A kényszerű helyzet minden célravezető megoldást szentesített. A haza és a hadsereg sorsa iránti felelősség Görgeyt minden egyéb erkölcsi mérlegelés alól felmentette, mert a választás lehetősége kegyetlenül leegyszerűsödött: fenntartani a dinasztikus alkotmányosság látszatát, és megmenteni a hadsereget, vagy nyíltan vállalni a forradalmat és a sereg felbomlását." Görgei az előbbit választotta, s Pusztaszeri úgy véli, ezzel lényegében a katonai összeomlást hárította el. Pusztaszeri szerint mind Kossuth, mind Windisch-Grätz, mind a hadsereg dinasztikus érzelmű tisztjei félreértették a nyilatkozatot. Görgei a manifesztumot csak eszköznek tekintette a további ellenállás megszervezése érdekében, nem pedig felkínálkozásnak, tárgyalási alapnak vagy a dinasztiahüség kinyilvánításának.182 Pusztaszeri állásfoglalása lényegében az utolsó a napjainkig megjelentek közül. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a vita lezárható lenne. Véleményem szerint az álláspontokat mindmáig Görgei egész tevékenységének megítélése motiválja e kérdésben is, ami kétségkívül károsan hat. Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy a nyilatkozat problematikáját ki kellene szakítani a Görgei-kérdés egészéből; de nem szükséges annak integráns részeként kezelni. A nyilatkozat és Görgei viszonyának taglalásánál nem ártana megvizsgálni a tábornok egyéb, politikai jellegűnek tekinthető megnyilatkozásait is. Ugyanakkor szükség lenne a nyilatkozat konkrét keletkezési körülményeinek feltárására, mivel az eddigi leírások lényegében a két Görgei munkáira támaszkodnak, illetve különböző analógiákat alkalmaznak. Az pedig a szerzők egyéni rokon- s ellenszenveitől függ csupán, hogy e két (kétségkívül érdekelt) fél tanúbizonyságát mennyiben fogadják el. Ugyanakkor szükség lenne a novemberdecemberi hadseregszervezés és a decemberi dunántúli hadjárat eseményeinek monografikus feldolgozására, hiszen a nyilatkozat egyes gyökerei egészen idáig nyúlnak vissza. Fontos lenne még a nyilatkozat konkrét hatásának vizsgálata, elterjedési körének megállapítása is, ami viszont parancsoló szükségként veti fel a kiadott és kiadatlan levél-, napló- és emlékirat-anyag átvizsgálását. A nyilatkozat teljes proble-180 Uo. 102. Kritikai visszhangjára ld. Gergely András Tiszatáj 1985/9 és tőlem: Gondolatok egy katona életrajzáról. HK 1986/2. A kötet angol nyelvű kivonata: Pusztaszeri: General Görgey's Military and Political Role: Civil-Military Relations during the Hungarian Revolution. In: Béla К. Király ed.: East-Central European Society and War in the the Era of Revolutions, 1775—1856. New York, 1984. 181 Uo. 106—8. 182 Uo. 112—4.
