Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
894 HERMANN ROBERT Pontosabban, nem is annyira a csatatereken. Nemeskürty ui. nem, vagy nem elsősorban klasszikus értelemben vett hadtörténetet (pontosabban, hadtörténetről) írt; inkább egyfajta szociológiai megközelítésmód jellemezte ûj, a „negyvennyolcas honvéd hadsereg katonaforradalmárairól" írott könyvét. A mű igen olvasmányos s igen adatgazdag, de a pontosság és a koncepció hibátlansága nem tartozik fő erényei közé, amit az egyértelműen elutasító kritikák sora is jelez. Nemeskürty nem nagyon tud mit kezdeni Görgeivel, mert a tábornok valahogy egyik sémába sem illik bele. Görgei-portréján mégis sok a pozitív vonás. Nemeskürty természetesen szól a váci manifesztumról is. Hosszan s igen plasztikusan ecseteli a tisztikar morális válságát, ám véleménye szerint ez már Pesten megoldódott; így a váci napiparancs „késői és szerencsétlen" lépés volt. Véleménye szerint e fellépés „érthető, sőt talán hasznos lett volna Ferenc József trónralépte előtt," de januárban, „amikor már mindenki távozott a honvédseregből, aki elvi-politikai-becsületügyi-egzisztenciális meggondolásokból távozni akart: fölösleges beavatkozás volt abba a politikába, amitől Görgei katonáit távol kívánta tartani".113 Szembeállítja ezzel Vécsey példáját, amire már Borús is hivatkozott. Nemeskürty értékelése igen frappáns, de teljességgel légüres térben mozog; a nyilatkozat kibocsátásának konkrét előzményei között csak a tisztikar válságát és az országgyűlés követküldését említi. Nemeskürty könyve azonban, hasonlóan az 1974—75-ös Kritika-béli vitához, már jelzi egy józanabb megközelítés igényét. A szépirodalomban már korábban megkezdődött perújrafelvétel (Németh László, Féja Géza, Galambos Lajos) végrevalahára átterjedt a történetírásra is. Ebbe az irányba hatott az újabb forráskiadványok megjelenése s a nem hivatásos történészek munkássága is. A Görgei-kérdés újragondolására is egy nem-történész szakember, Herczegh Géza vállalkozott. Herczegh észrevette, hogy Görgei politikai álláspontja nem tekinthető változatlannak a szabadságharc alatt, s felfigyelt arra is, hogy Görgei cselekedeteinek lehetséges indítékai nem mindig egyeznek azokkal, melyekre emlékirataiban hivatkozik. A Kossuth—Görgei-ellentétet szerinte az eltérő külpolitikai helyzetmegítélés magyarázza. A váci nyilatkozatról szólva azonban kitaposott úton halad: a nyilatkozatban Görgei felmondta az engedelmességet az OHB-nak, azaz Kossuthnak. A tisztikar bomlását tényként ismeri el, de szerinte ennek megállítása érdekében nem volt szükség az ОН В bírálatára, „márpedig a kiáltvány legnagyobb része nyílt vádirat a Bizottmány ellen". „A köztársasági nézetek elutasítása csak mellékes motívuma a kiáltványnak, mely persze ragaszkodik a jogfolytonosság fikciójához, de mikor alkotmányos monarchiáról szól, a hangsúlyt nem a királyságra, hanem az alkotmányra helyezi." Véleménye szerint Görgei célja a nyilatkozattal az volt, hogy Win-113 Nemeskürty István: „Kik érted haltak, szent Világszabadság". Bp. 1977. 309—10. Kritikái: Fekete Sándor: Kibicsakló óda egy hadsereghez. Élet és Irodalom. 1978. jan. 28.; Spira György: 1848. Nemeskürty István új könyvéről. Kritika. 1978. 3. sz.; Bona Gábor: Új legenda születik. Sz. 1979. 4. sz. Megjegyzendő még, hogy Nemeskürty irodalomjegyzékében sem Görgei Arthur, sem Görgey István munkája nem szerepel, pedig az utóbbit bizonyithatóan használta.
