Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Görgei váci manifesztumának historiográfiája 849
GÖRGEI VÁCI MANIFESZTUMÁNAK HISTORIOGRÁFIÁJA 867 Az évtized emlékirat-irodalmából még egy munkát érdemes és kell kiemelni, Klapka memoárjainak immáron harmadik változatát. Klapka e munkájában már jóval enyhébb hangot üt meg a nyilatkozat megítélésében, mint a Nationalkrieg-ben tette. Néminemű célzatosság persze itt sem hiányzik, hiszen szerinte Görgei azt, hogy Kossuth a feldunai hadsereg főparancsnokságával őt bízta meg, s ezzel „iránta való föltétlen bizalmának félreérthetetlen jelét adta," a váci nyilatkozattal viszonozta, „ami tulajdonképpen semmi egyéb sem volt, mint bizalmatlansági szavazat az ország polgári kormánya iránt". Elképzelhetőnek tartja ugyan, hogy Görgei tisztjei megtartása végett kényszerült a nyilatkozat kiadására, de szerinte „czéljainak elérésére mindenesetre rosszul választotta meg a formát, és egyáltalán nem volt szükséges a hadsereg előtt oly megbocsáthatatlan módon pellengérre állítani a kormányt, melytől mégis kizárólag függött a háborúnak vezetése és folytatása".67 Új nemzedék — régi érvek: vulgarizálás és tudományosság A következő évtized Kossuth halálának, a millenniumnak és a szabadságharc ötvenedik évfordulójának jegyében teltei. E korszakról írja találóan Krúdy Gyula: „A történelmi könyveken kívül a XIX. század vége felé nagyon gyakran jelennek meg röpiratok azokon a magyar vidékeken, ahol sűrűbb, vérmesebb a függetlenségi érzet, a 48-asok megkülönböztetik magukat a 49-esektől, politikai érvekkel már régen beverdesték egymás fejét, előveszik hát Görgeyt, mint végső gerundiumot, amellyel egyszeriben agyon lehet csapni az ellenfelet. »Áruló volt-e Görgey?« Ezzel a címmel minden esztendőben jelennek meg röpiratok, pedig maholnap negyven-ötven évesek az események. »Görgey nem volt áruló! « — válaszol a röpiratra egy másik magyar, aki talán valamely fülemülepörből kifolyólag ellenséges viszonyban van az előbbi röpirat szerzőjével."68 E korban vált végleg kettő a tudományos és a népszerűsítő igényű történetírás. E kor a vaskos, többkötetes szintézisek, s a hasonlóképpen vastag, ám a színvonalat tekintve bizony soványka „díszmüvek" kora. Az első, némi leegyszerűsítéssel a kormánypárti, a második, hasonló leegyszerűsítéssel, az ellenzéki, a függetlenségi történetírás „műfaja" volt.69 E megállapítás természetesen csak a negyvennyolcas historiográfiára érvényes, s a szintéziseknél sem annyira ezek szerzőire, mint inkább az általuk létrehozott müvek általános szellemiségére. A szintézisek ihletője elsősorban a millennium volt; egymás után jelentek meg a többkötetes magyar- és világtörténetek. A második műfaj a Kossuth halála utáni években és az 50. évfordulón produkálta a legtöbb alkotást. A tudományos szintézisek írói által Görgeiről festett képen egyre inkább a pozitív vonások domináltak. A díszmüirodalom szerzői előszóikban szintén a tényekhez való ragaszkodásukat 61 Klapka György: Emlékeimből. Bp. 1886. 127. Újabb kiadása: Bp. 1986. S. a. r. Katona Tamás 121—122. 6a KrúJy Gyula: Görgey, a visegrádi remete. In: uö: Rákóczi harangja. Bp. 1975. 418—21. 69 Nem annyira szervezet, mint inkább politikai csoportosulás értelmében.
