Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
842 PALOTÁS EMIL mely szerint Oroszországnak joga van Bulgáriában politikai befolyásra: tág határok között, de mégis határok között. A legtökéletesebb állapotot szemében a plovdivi puccsot megelőző helyzet testesítette meg — kiegészítve természetesen az új feltételekből adódó változtatásokkal. Egy Giérs-féle kormánnyal szívesen paktált volna, amennyiben az balkáni politikájában racionális útra lép. Nem vállalhatta viszont Sztambulovék likvidálásának segítését: a szélsőséges orosz párt diadala után aligha maradt volna meg az a Bulgária, amely akár csak formailag önálló, és amelyben Európának van , jogos" befolyása; ez a Bulgária sokkal inkább az akkori Boszniára hasonlított volna. Kálnoky viszont, belső ellenzékével ebben teljesen egyetértve, éppen azt kívánta megakadályozni, hogy Bulgáriából Oroszország Boszniája váljék. A hivatalos pétervári kormány iránti jóindulat együtt a pánszlávista célok elítélésével, valamint a bolgárok óvatos támogatása tehát nem álltak egymással ellentétben, inkább feltételezték egymást. Bismarck azáltal, hogy a szélsőséges orosz igényeket is fenntartás nélkül pártfogolta Bulgáriában, a bécsi értelmezésű császárszövetség ellen dolgozott. Egy általa óhajtott osztrák kapituláció esetén a fejedelemségben egyáltalán nem az 1885 előtti állapotokat restaurálták volna.9 4 Az események egyelőre nem Kálnoky ideálmegoldása felé közeledtek. Mind bolgár, mind orosz oldalon a türelmetlenség jelei mutatkoztak. Szófiában a kormánykörökben ez egyelőre megmaradt a tervezgetések szintjén : Bécsbe jelzések érkeztek arról, hogy előtérbe került egy makedóniai betörés gondolata, felmerült a függetlenség kikiáltásának ábrándja stb. A miniszter rögtön figyelmeztetett az ilyen kalandorkodással együtt járó veszélyekre.9 5 Sokkal komolyabb figyelmeztetést jelentett azonban a másik tábor nyílt erőszakossága, fegyveres akciója. Március elején katonai lázadás tört ki Észak-Bulgáriában. Hogy az előkészületek régóta folytak, orosz irányítással és orosz pénzen, arról Bécsnek pontos információi voltak. A szervezkedés központját a bukaresti orosz követség képezte. Hitrovo követnek diplomáciai beosztásával össze nem egyeztethető tevékenységére mégis csak egyszer figyelmeztette kollégáját Kálnoky. A később közzétett orosz dokumentumok elárulják, hogy személyesen Giersnek nem volt tudomása a titkos készülődésekről, habár azokban a külügyminisztérium szervei legközvetlenebbül részt vettek.9 6 Az akciótervet decemberben hagyták jóvá. Bolgár részről a felkelést az előző augusztusi Battenberg elleni összeesküvés főkolomposai szervezték, akiket a cár többször fogadott. Március 3-án felkelt a szilisztrai helyőrség, de hozzá később csak a ruscsuki csatlakozott. Az összeesküvők reménye, hogy a hadseregben a russzofilek túlnyomó többségben vannak, nem igazolódott. A kormány viszonylag gyorsan és biztosan úrrá lett a hamar elszigetelődő mozgalmon. Azonnal véres megtorlás következett.97 94 A messzemenő orosz tervekről: Avantyuri russzkovo carizma No 26, 27, 32. 95 Kálnoky 13. sz. távirata Buriánhoz. 1887. febr. 19. HHStA PA XV K. 110. 96 Avantyuri russzkovo carizma No 38. 97 Még mindig legjobb: Radev: Sztroitelite na szavremenna Balgarija, t. II, Szófia 1911, 661—732. Vö. Kratka isztorija na Balgarija. Szófia 1981, 257.
