Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
A CSÁSZÁROK SZÖVETSÉGÉNEK KUDARCA 833 került sor Giers és Ferdinánd között.7 1 A herceg ennek nyomán feladta azon szándékát, hogy Pétervárra utazik az orosz intenciók átvételére. A számára elszomorító kezdet után Ferdinánd visszakozott, és neve átmenetileg a sajtó hasábjairól szintén eltűnt. A bolgárok aktív fellépése nyugtalanította az orosz kormányt — különösen az a körülmény, hogy a küldöttek Kölnben Battenberggel is tárgyaltak. A volt fejedelem újraválasztásának lehetősége megint erősen megragadta a cár képzeletét. (Nem teljesen alaptalanul: a kilátástalanságot tapasztalva Bulgáriában egyesekben feléledt a Battenberg-reminiszcencia.) A keleti despota félelme mozgásba hozta a cári diplomáciát. Akcióinak egy része a kézikönyvekből jól ismert: az oroszok igyekeztek Bismarckon át rávenni a német császárt, hogy az Battenbergnek, mint német tisztnek tiltsa meg a Bulgáriába való visszatérést. így került sor január elején Peter Suvalov berlini útjára, amely elindította a viszontbiztosítási szerződéshez vezető német-orosz különtárgyalásokat. Jutott azonban Bécsnek is némi szerep e kísérletezgetésekben. December legvégén Giers a saját nevében egy alkufélét kínált Kálnokynak. A puhatolódzásnak szánt üzenet értelme szerint a bolgár kérdésben nyújtandó segítség fejében számíthat Giers messzemenő jóindulatára a három-császár-szövetség nemsokára esedékes megújításának alkalmával. Az akciótervként előadott elképzelés első pontja szerint a szófiai kormányt kell átalakítani, hogy abban „minden párt" képviselethez jusson. A következő és nyilvánvalóan döntő pontot Mingreli trónra segítése képezte. Giers valóságos dicshimnuszt zengett az ismeretlen kaukázusi hercegről, a magasztaló vonásokat messzemenően a feltételezett bécsi elvárásokhoz igazítva. És mindezek körítéseként váratlanul szóba hozta a három császár titkos szövetségének közeledő lejártát, kidomborítva, hogy Pétervár mennyire érdekelt a szerződés meghoszszabbításában. Most az orosz miniszter állt elő a régi jelszóval, a monarchikus szolidaritás szükségességével. Az anarchia és a felforgató szellem eluralkodását emlegetve szólt az orosz-osztrák együtthaladás célszerűségéről. Kertelés nélkül kimondta: a császárok szövetségének felújításakor a bolgár kérdésnek meghatározó szerep jut.7 2 A pétervári kezdeményezést Kálnoky óvatosan fogadta. Előzékenysége kimutatásával nem fukarkodott, a baráti szavak mögött azonban a régebb idő óta ismert bécsi felfogás húzódott meg. Kálnoky megmaradt korábbi feltételeinél. Érzékeltette, hogy a bolgárok belső autonómiájának orosz értelmű felszámolásához nem nyújt segítő kezet.7 3 Enélkül viszont az alku nem jöhetett létre. A cárnak nem szavakra volt szüksége. Nagykövete jelentésének azon részéhez, ahol arról volt szó, hogy Bécs szerint Bulgária viszonya olyan lehetne Oroszországhoz, amilyenben Szerbia van Ausztriával, saját kezűleg jegyezte fel, hogy az buta elképzelés, ilyesmit tőle várni 71 A Lobanovon át történt kapcsolatfelvételhez ld. a nagykövet 63—65. sz. jelentéseit Giershez. AVPR f. K. 1886, gy. 103. 72 Wolkenstein Kálnokyhoz. 1886. dec. 29. HHStA PA I K. 460. 73 Kálnoky 3. és 4. sz. táviratai Wolkensteinhez. 1887. jan. 7. Uo.
