Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
A CSÁSZÁROK SZÖVETSÉGÉNEK KUDARCA 821 Tisza beszédét: mi ezzel csupán politikánk alapelveit szögeztük le... A bolgárokat nem hecceljük az oroszok ellen, de elveink és jó szándékunk kimutatásával nekik szolgálatot teszünk.2 7 Ugyanekkor a misszióvezetőknek küldött tájékoztató őszintén kimondta, hogy Ausztria-Magyarország és Oroszország között érdekellentét van, hogy a bulgáriai eseményekről a két állam felfogása különbözik. Konkrétan csak arra utalt, hogy Bécs elítéli Kaulbarsz és az orosz diplomácia módszereit. Persze a valóságban a vita már nem pusztán a módszerekről folyt — legfeljebb azok ürügyén. Fontos viszont az a megállapítás, hogy a Monarchia elismeri Oroszország jogát bizonyos befolyáshoz Bulgáriában: „ahogyan mi sem engedjük kiszorítani magunkat onnan, ahol áldozatok árán megvetettük lábunkat, úgy az oroszok erőfeszítéseinek is van jogosultsága" — írta.2 8 Maga az elv nem újdonság Kálnokynál. 1885 decentberében Rudolf trónörökös előtt már erőteljesen képviselte.29 Újbóli felemlítése az orosz „jogosság" elismertetéséért folytatott szívós német agitáció elleni védekezés szükségletéből fakadhatott. A szeptember 30-i kormánynyilatkozatra adott reflexiók közül lássuk először a németekét. Állandó nyomásuk részeként erős kritikának vetették alá Kálnokyt, sőt magát az uralkodót is amiatt, hogy hagyják magukat befolyásoltatni holmi választott testületek hangulataitól. Nyilvánvaló aggódással követték a budapesti parlamentben zajló eseményeket. A kancellár azt írta, nagy veszély támadhat abból, ha Kálnokynak mennie kellene. Attól tartott, egy „hevesvérű", „fantaszta" magyar követheti őt, az eltúlzott magyar ambíció juthat uralomra a Ballplatzon. Úgy tűnik, Bismarck akkor elképzelhetőnek vélte, hogy a magyarok háborúba kényszeríthetik a Monarchiát Bulgária miatt Oroszországgal. A Berlin és Bécs közötti feszültség legfőbb alkotórészét a casus foederis körüli különböző szinteken folyt vita képezte. A kettős szövetség defenzív jellegét erőteljesen sulykolták a német kormánylapok, tételüket átvette némely bécsi és pesti újság, de szélesebb elfogadtatásra nem talált a Monarchián belül. A két Bismarck szerette volna rábírni Kálnokyt arra, hogy tegye egyértelművé a helyzetet, ábrándítsa ki az alaptalanul reménykedőket téves felfogásukból. A jelek szerint a külügyminiszter egyelőre visszariadt ettől, bár ellenkezéséből nem lebecsülendő hátrányok származtak: a passzivitást tévesen értelmező és a balkáni fejleményeket a Monarchia kudarcaként feltüntető közvélemény jó része személyesen őt marasztalta el a vélt orosz sikerekért. Kálnoky a németek előtt nem tagadta a helyzet súlyosságát, inkább megtetézte azzal a kijelentéssel, hogy egy esetleges személycsere a Ballplatzon mindenképpen rendszerváltozást hozna az osztrák-magyar külpolitikában, véget vetne az oroszbarátságnak. Ezt némileg enyhítendő hozzátette, hogy esetleges utóda, még ha akár Andrássy lenne is az, szintén csak békepolitikát folytathatna.3 0 "Szögyény Buriánhoz. 1886. okt. 3. Uo. 28 Kálnoky Calicehez. 1886. szept. 30. Uo. 2" O. Mitis: Das Leben des Kronprinzen Rudolf. Mit Briefen und Schriften aus dessen Nachlass. Leipzig 1928, 312—316. 30 GP Bd. V., Nr. 1012.
