Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Palotás Emil: A császárok szövetségének kudarca (osztrák-magyar-orosz viszony az 1885-87-es balkáni válság időszakában) 811
Palotás Emil A CSÁSZÁROK SZÖVETSÉGÉNEK KUDARCA (Osztrák-magyar—orosz viszony az J885/87-е s balkáni válság időszakában) A három császárhatalom 1881-ben felújított diplomáciai szövetsége egyetlen funkcióját volt képes (hamar kiderült, azt is csupán időlegesen) ellátni: a berlini kongresszus kialakította területi status quo védelmezését. A koordináló szerepre vállalkozó Németország számára kívánatos volt, hogy Oroszország és a Habsburgmonarchia hagyományos balkáni rivalizálásukkal felhagyjanak. Ennek módjaként Berlin érdekszférák szilárd elkülönítését ajánlgatta két szövetségesének. Különösebb sikert egyikőjüknél sem ért el. Hogy a félsziget bármely részét kizárólagosan a másiknak engedje át — ezt sem Bécs, sem Pétervár nem vállalta. Ezért a felújított szövetség leple alatt tovább folytatódott kettejük versengése. Ez utóbbi a 80-as évek első felében a Monarchia számára hozott eredményeket: a cárizmusnak a San Stefanó-i békében tetőző expanziójától megrémült Szerbia és Románia titkos szerződésekkel a Monarchia mellett kötelezte el magát. Ezután Bécs egyre nyíltabban folytatta harcát a bolgár fejedelemség feletti orosz befolyás gyengítéséért, az ottani nyugatbarát irányzat erősítéséért. A Bulgária és Kelet-Rumélia egyesülése nyomán 1885 őszétől kibontakozó nemzetközi válság hozta felszínre az osztrák-magyar—orosz ellentéteket. Bécsben mindjárt a bolgár unió deklarálását követően nagyszabású akciótervet körvonalaztak. Ez az ún. Szeptemberi program nem elégedett meg azzal, hogy az emancipálódó bolgár nacionalizmus támogatásával végleg aláássa Oroszország ottani pozícióit, hanem ezt egybekapcsolta az osztrák-magyar befolyás erősítésével a szomszédos balkáni kisállamokban. Bár a program, maximális siker esetén, akár a cárizmus Balkánról való teljes kiszorításához is elvezethetett volna, Kálnoky külügyminiszter reménykedett abban, hogy elképzeléseit a császárok szövetségének veszélyeztetése nélkül realizálhatja.1 Az események menete a válság 1886 tavaszáig tartó első szakaszában többször is a Monarchia számára felettébb kedvezőtlen fordulatot vett, ám a végeredménnyel az első szakasz lezáródásakor nagyon is meg lehettek Bécsben elégedve — a kialakult új viszonyok lényeges elemei hasonlítottak ahhoz, amit 1885 szeptemberében a Monarchia vezetői kívánatosként elképzeltek. A két Bulgária egyesülése fennmaradt, méghozzá formálisan a szintén védeni kívánt általános jogalap, a berlini szerződés ' Ezen osztrák-magyar programról részletesebben ld. Palotás Emit: Osztrák-magyar külpolitika egy nyugtalan évtizedben. 1879—1888. (Doktori értekezés.) Bp. 1985, 284—287.
