Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
790 VARGA JÁNOS elkövetői kapnak közbocsánatot, amelyekben a tegnapi kormányrendszer megváltoztatása volt a cselekmény célzata. Márpedig a Habsburg-birodalomtól való elszakadás szándéka, amelynek hirdetése miatt az 58. § c. pontja alapján találta a bíróság bűnösnek Táncsicsot, aligha magyarázható úgy, hogy annak tartalma mindössze a kormányrendszer megváltoztatásának igénye volt. Bovánkovics, a budai törvényszék, sőt a pesti főállamügyészség testületének egésze, amelynek nevében a főállamügyész előadta fejtegetéseit, képzettebb jogászoknak tekintendők annál, semhogy ne lettek volna tisztában következtetéseik ellentmondásos, sőt mi több, tarthatatlan voltával. Inkább az tételezhető fel, hogy a főállamügyész a Kancelláriát próbálkozott előlegesen befolyásolni, a budai törvényszék majdani — Táncsicsra várhatóan kedvező — határozatának elfogadására hangolni. A budai országos törvényszék január 18-án hozott határozata — Machik Lajos államügyész indítványára és a benne felsorolt indokok alapján — valóban kimondta, hogy a legfőbb kegyelem Táncsicsra is „föltétlen", azaz büntetésének egészére alkalmazandó, az érintett pedig szabadon bocsátandó. Mivel azonban a pesti kerületi főtörvényszék január 15-én meghagyta a budaiaknak, hogy ha a közkegyelmet Táncsicsra is kiterjesztik, e tényt „sietve előlegesen" közöljék vele, ez utóbbiak végzésük csatolásával további utasítást kértek a főtörvényszéktől Táncsicsnak „azonnali ki- vagy ki nem bocsájtathatása iránt". Eötvös, a pesti főtörvényszék új elnöke, mind a budai végzést, mind annak kísérőlevelét haladéktalanul, még aznap felküldte Bécsbe a Kancelláriához. Továbbító előterjesztésében hangsúlyozta Eötvös, hogy „különösen a jelen körülmények között" nem tagadhatja meg egyetértését Machiknak a teljes amnesztiálás mellett felhozott indokaival; következésképpen Táncsics annál is inkább szabadon bocsátandó, mert egyrészt Bovánkovics főállamügyész — amint ezt 17-i jelentése mutatja — ugyancsak a szabadlábra helyezés mellett van, másrészt Táncsics elengedése, mivel ő „egyik szemére immár egészen elvakult, másikra pedig oly gyenge látású, miszerint annak hosszabbi bebörtönöztetése tökéletes vakságát idézné elő, s ily állapotban az állambéke veszélyeztetése általa aligha fogna többé előmozdíthatni". Végül tekintetbe veendőnek találta Eötvös azt is, hogy Táncsics „az előbbi rendszer idejében, a rendőrségnek megszorító intézkedései által, majd minden keresetben gátolva, s ennek következtében mind maga, mind családja ínséges állapotba levén, az ő e tekintetben hitelt érdemelhető előadásai szerint ötet akkoron kormányellenes irányú iratok készítésére különösen e körülmény is ösztönzé, s a dolog ezen állásában remélhető, hogy jövőben ilyenekre vetemedni oka nem leszen".29 A pesti főtörvényszék tehát nemcsak hogy egész kiterjedésükben osztotta Machik állam ügyésznek az amnesztia-rendeletet Táncsics javára magyarázó — a vonatkozó felségleiratot valójában félreértelmező — érveit, hanem a jogi indokokat még szociálisokkal is megtoldotta. Az ügyben eljárt igazságszolgáltatási közegek tehát — tegnapi szerepüket mintegy ellensúlyozandó és lépéseiket jóvá teendő — egységesen "A hivatkozott iratok: MOL, MKUK Elnöki iratok (D 185) 1861:75.
