Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Varga János: Amnesztia januárban (Táncsics és az 1861. évi közbocsánat) 767
788 VARGA JÁNOS valószínűsíthető, hogy utána az ő ügyét is még inkább megértőbben kezelte volna a bíróság.2 4 November 14-én Szilágyi kérvényt nyújtott be Vay Miklós kancellárhoz Táncsics felesége nevében. Teréz asszony Vay közbenjárását kérte azért, hogy férje „megkegyelmezés útján szabadságát visszanyerje, és szerencsétlen lesújtott családjának visszaadassék", egyszersmind „lehetőleg gyorsan" oly intézkedést várt Vaytól, amellyel Táncsicsnak „az illavai börtönbe ocsmány gonosztevők közzé való elszállítása meggátoltassék". A hosszú és súlyos börtönre ítélteknek ugyanis a gyakorlat szerint Illaván kellett büntetésüket letölteniök. Táncsicsot is az a veszély fenyegette, hogy — a beadvány szavai szerint —ezt „a testben-lélekben megroncsolt, több mint 60 éves" aggot Illavára viszik, „az osztrák törvények azon embertelenségénél fogva, mely a politicai cselekvényeket alávaló gonosz tettekkel egy vonalra állítja, és a politicai elítéltet erkölcstelen rablók és gyilkosok társaságába taszítja". Táncsicsné nemcsak „neveletlen gyermekei" szomorú jövőjére, egy sorscsapástól sújtott család keserű fájdalmára hivatkozott kérése indoklása során, hanem arra is, hogy férjét olyan iratok szerkesztéséért marasztalták el, amelyek az „October 20-ig fen állott zsarnoki rendszer megbuktatására voltak irányozva", és hogy most „a nemzeti újjá születés hajnalán" „éppen azon szent jogok jutnak érvényre, melynek hirdetéséért" sínylődik férje 15 évre ítélten „sötét börtönben".25 A Kancellária, az amnesztiára várva, egyelőre nem hozott döntést. Ugyanilyen okból hagyta válasz nélkül a Pesti Országos Főtörvényszék december 18-án kelt felterjesztését is, amely intézkedés végett a budai országos törvényszék november 28-i megkeresését továbbította a Kancelláriához. Karabetzék ugyanis, hivatkozva arra, hogy a felségárulás miatt jogerősen elítélt „bünhönc" Táncsics „jövő rendeltetése helyére lévén átszállítandó", ők pedig nem akarnak hibát elkövetni, a pesti főtörvényszéktől kértek utasítást, hogy Táncsicsot „a fennálló rendszabályok értelmében Illavára-e vagy más és melyik fegyencz intézetbe" kísértessék el.2 6 Vayék végül is a főtörvényszékekhez 1861. január 10-én kiadott rendeletükkel vélték — 24 A harmadik Táncsics-per iratai e század közepéig megvoltak az Ofner Landesgericht-nek Budapest Főváros Levéltárában őrzött anyagában, a negyvenes vagy ötvenes években azonban, az irategyüttes jelenlegi referensének: Gajáry Lászlónak tájékoztatója szerint — akinek ez úton mondok köszönetet — azonosíthatatlan személy(ek) kiemelté(k) onnét őket, és azóta sem kerültek vissza helyükre. A vizsgálati eljárás és a per lefolyása mégis szinte lépésről lépésre rekonstruálható a vonatkozó iratoknak másolataiból, valamint a kiegészítő dokumentumoknak és levelezésanyagnak részint ugyancsak másolataiból, részint eredeti darabjaiból, amelyek a Magyar Országos Levéltárban а К K. Statthalterei für Ungarn, Elnöki iratok (D 161), 1860:IV. No. 1067. és 3083. számú, valamint a MKUK Általános iratok (D 189) VI. P/2 1861:873 számú testes aktáiban találhatók, ezen Pesti Főtörvényszék 1860. október 16-i ítéletének másolatát pedig a MKUK Általános iratok (D 189) VI. P/2 1861:15661 sz. ügyirat is tartalmazza. — Megjegyzendő, hogy a Belügyminisztérium által követelt 105 forintot egyelőre nem tudták Rabtól behajtani: letartóztatásakor nem volt pénze, szabadulása napján pedig Üllői úti szállásáról ismeretlen helyre távozott. 25 A kérvényt ld. MOL, MKUK Általános iratok (D 189) 1860:225/107. 26 MOL, MKUK Általános iratok (D 189) VI. P/2. 1861:81.
